Mindentől megfosztottak egy mozdulattal,
S én hagytam.
Dacosan hajtott egy darabig a harag.
Hasztalan.
Valahol félúton elvesztettem magam.
A gyönge testben szétterjedt lassan az űr.
Legbelül.
Poroszkált még tovább a sárban egyedül,
Majd leült.
Végül a halált választotta Istenéül.
Liebhauser Edina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése