Jégkorong VB a Filteren, 4. rész – Ez az ezüst erőt adhat a folytatáshoz

Mindenki reménykedett a bravúrban, de sajnos nem sikerült: a magyar jégkorong válogatott remek hangulatú, hajtós mérkőzésen, hosszabbítás után, 4-3-as vereséget szenvedett a papírforma alapján jóval esélyesebbnek számító olasz csapat ellen.

Kikaptunk ugyan, szégyenkeznünk azonban semmiképp nem kell, sőt! A fiúk tényleg mindent megtettek a sikerért, sokadszorra is kitették szívüket-lelküket a jégre, és ez a legfontosabb. Az már más kérdés, hogy azon az estén az csak egy nagyon szoros vereségre volt elég.

Sofron, a gólkirály (Fotó: Szabó Miklós)

Igaz, hogy a szurkolók többsége – ahogy a válogatott szakmai vezetése is – a feljutást tűzte ki célul a srácok elé, elégedetlenek azonban semmiképp nem lehetünk az ezüstéremmel. Még akkor sem, ha tényleg csak nagyon kevésen múlott, hogy jövőre a svéd-finn közös rendezésű A-csoportos vb-n a magyar csapat helyett végül Olaszország legjobbjai vehetnek majd részt.

Nem szabad elfelejteni, hogy az olasz hoki jelenleg egyértelműen előrébb jár a magyarnál. A magyar bajnokságban játszó játékosok sajnos nem tudnak hozzászokni ahhoz az iramhoz, amit az olaszokhoz hasonló szintű alakulatok diktálnak. Nem véletlen, hogy a magyar nemzeti csapat gerincét az osztrák első osztályban edződő SAPA Fehérvár adja. Persze akadnak itt szép számmal dunaújvárosi hokisok is, Sikorcin személyében pedig még egy csíkszeredai csatáruk is van, de az lenne az igazi, ha a válogatott játékosok közül minél többen legalább az említett osztrák pontvadászathoz hasonló színvonalú versenysorozatban pallérozódhatnának hétről-hétre.

Sokat segítene az is, ha a hazai klubok jó része nem a megszűnés határán lavírozva harcolna az életben maradásért, hanem stabil anyagi háttérrel működve, a sportszakmai célok megvalósításáért küzdhetne. A körülményeket figyelembe véve, tehát egyáltalán nem rossz eredmény ez a második hely. Ezzel persze nem azt mondom, hogy elégedjünk meg ezzel, mert ennyire vagyunk jók. Épp ellenkezőleg, hiszen a sport szellemiségének lényege az, hogy ne adjuk fel, mindig próbáljunk fejlődni, egyre magasabb célokat kitűzve magunk elé és fokozatosan megvalósítva azokat.

A magyar hokiválogatott pedig évről-évre láthatóan fejlődik – az utóbbi öt évben másodiknál rosszabb helyen soha nem zárta a divízió 1-es küzdelmeket nemzeti együttesünk, 2008-ban pedig először a dobogó legfelső fokára is felállhattunk.

Nagyon fontos megjegyezni, hogy az első tíz perctől eltekintve végig teljesen egyenrangú ellenfelei voltunk az olaszoknak, és 3-3 után is nagyon komoly nyomást tudtunk rájuk gyakorolni. Ladányiék lelkierejét mutatja továbbá, hogy a két gyorsan bekapott góltól sem zuhantak össze, és kétgólos hátrányból is sikerült egyenlíteniük.

Ladányi, a vb legeredményesebb játékosa (Fotó: telesport.hu)

Olyan bizonytalanságok, mint amik az első tíz percben voltak láthatók a védekezésünkben, ezen a szinten egyszerűen nem férnek bele, mint ahogy a 3-3 után elpuskázott helyzeteinkért is nagyon komoly árat kellett fizetnünk. Ezek a hiányosságok viszont jó eséllyel orvosolhatók a csapatrészek összecsiszolódásával, illetve a fiatalabb játékosaink fejlődésével.

Kiemelném még a fiatalokat, ha már szóba hoztam őket: sokan temették a magyar hokit, mondván, a Palkovics-Ocskay-Ladányi-féle nagy generáció után nincsenek megfelelő képességű utódok. Most bizony láthattuk, hogy vannak. Nem is kevesen: Sofron István a torna legjobb csatára lett 6 góljával, a még nála is fiatalabb Bartalis István annak ellenére nyújtott remek teljesítményt, hogy sérült bokával játszott. Részletesen a többiekre nem szeretnék kitérni, gyenge produkciót senkitől nem láthattunk, minden magyar játékos fel tudta venni a vb-ritmusát. Az ifjoncok tehát nemhogy kopogtatnak, de többen már dörömbölnek a válogatott kapuján, néhányan pedig már át is szakították azt. Az olyan rutinos rókák, mint Ladányi Balázs, Vas Márton vagy Szélig Viktor pedig ismét bebizonyították, hogy igazi vezéregyéniségek tudnak lenni, és megmozdulásaikkal mérkőzéseket képesek eldönteni. Palkovics Krisztiánnak, minden idők egyik legjobb magyar jégkorongozójának alighanem ez volt az utolsó világbajnoksága, így jövőre már nagy valószínűséggel nem számolhat vele a szövetségi kapitány a keret összeállításánál. Palkó kétségtelenül hiányozni fog, mert egy ilyen klasszis támadó tényleg pótolhatatlan, mindenesetre jó látni, hogy vannak olyan fiataljaink, akik alkalmasak lehetnek arra, hogy helyére lépve a jövő magyar válogatottjának vezérei legyenek.

Amennyiben hokisaink továbbra is ilyen alázattal és szorgalommal dolgoznak, közben netán a körülményeken is sikerül javítani, csak idő kérdése, mikor lesz ismét A-csoportos a magyar jégkorong-válogatott. Mert ahogy néhány játékosunk a vb után megjegyezte: a közönség már most is az. Valóban: a szurkolók a Papp László Budapest Sportarénában a meccs után közösen elénekelték a Himnuszt, és a vereség ellenére percekig éltették a srácokat. Ebből hatalmas szeretetből és összetartásból lehet és kell is erőt meríteni a további küzdelmekhez, melyek, ha lehet, még az eddigieknél is nehezebbek lesznek.

Az A-csoportos közönség (Fotó: trendmediasport.hu)

A Nemzetközi Jégkorong Szövetség ugyanis nagy valószínűséggel az eddig két párhuzamosan futó divízió 1-es csoportot egymás fölé helyezi, és az erősebből – melybe várhatóan mi is besorolást kapunk – juthat föl a tervek szerint két válogatott a legjobbak közé. Jelenleg úgy tűnik, hogy az éppen zajló szlovákiai A-csoportos vb két kiesője mellett az idei két divízió 1-es csoport második és harmadik helyezettje lehet az ellenfelünk 2012-ben: a mi csoportunkból Dél-Korea, mint a budapesti vb bronzérmese, a kijevi torna résztvevői közül az ezüstérmes britek és a házigazda ukránok. Kiegyenlítettebb küzdelemre lehet tehát számítani, de az ideihez hasonló hozzáállással és egy kicsit kiegyensúlyozottabb teljesítménnyel, összeszedettebb játékkal jövőre is jó eséllyel szállhatunk harcba valamelyik éremért.

A magyar válogatott vb-mérkőzései:

2011. április 17., Magyarország–Hollandia 7-3

2011. április 18., Magyarország–Dél-Korea 6-3

2011. április 22., Magyarország–Spanyolország 13-1

2011. április 23., Magyarország–Olaszország 3-4 (hosszabbítás után)

A torna legjobb kapusa: Eum Hyun Seong (Dél-Korea)

Legjobb védő: Armin Helfer (Olaszország)

Legjobb csatár: Sofron István (Magyarország)

Gólkirály: Sofron István (Magyarország) – 6 gól

Pontkirály: Ladányi Balázs (Magyarország) – 12 pont – 2 gól, 10 gólpassz

Aranyérmével Olaszország feljutott a legjobbak közé, Magyarország ezüstérmes, Dél-Korea bronzérmes, Hollandia 4. helyezett, Spanyolország pedig az 5., ezzel kiesett a divízió 2-be.

Gombos Krisztián