Megfojtani mást, hogy lélegzethez juss

Az idei Budapesti Könyvfesztivál egyik díszvendége Anne-Sophie Brasme volt, aki 2001-ben elnyerte ’Az év legsikeresebb francia elsőkötetes regény’ díját. Méltán irigyelhetjük, hiszen rajta kívül nem sokan mondhatják el magukról, hogy 18 évesen kiadott, sőt nemzetközi sikert aratott regénnyel büszkélkedhetnek. Brasme műve, a Lélegezz! kötelező darabja lehetne kusza kamaszkorban szenvedő lányok olvasmánylistájának.

Hogy miért vált ilyen sikeressé a regény? Egy egyszerű tinédzser lányt ismerhetünk meg, aki akár mi magunk is lehetnénk. Emiatt válik rémisztően valóssá és közelivé a történet, mely elrettentő példaként tárja elénk a naiv odaadás és szeretetvágy hátulütőit. Aki nem vigyáz, végül önmaga áldozatává (vagy éppen megmentőjévé?!) is válhat.

„In medias res” találkozunk a felnőtt Charlene-nel, aki – hogy megőrizze ép elméjét – papírra veti múltját. Naplójába olvashatunk bele, melyben kézen fogva kísérhetjük végig kamaszkorának alakulását. A végkimenetel már a kezdetektől sejthetővé válik, láthatatlan pengeként lebeg a könyv felett a végzet, hiszen bár leíratlanul áll előttünk a tény, de tudjuk, Charlene börtönben van.

Minden bizonnyal a kamaszkor a legnehezebb időszak az ember életében, legalábbis akkor, ha az illetőnek nincsen semmilyen tulajdonsága, amellyel képes lenne kitűnni az iskolában, hogy barátokat szerezzen. Charlene a legszürkébb kisegerek egyike, akinek szocializációját depresszióra hajlamos jelleme sem segíti. Egyetlen igaz gyermekkori barátjától, Vanessától kénytelen volt elválni, emiatt megszűnt számára a „szeretni és szeretve lenni” állapot. Úgy érzi, értelmetlen az élete, nincs célja, senki sem áll közel hozzá, még családjának sem nyílik meg, akik ugyan nem tökéletesek, de úgy vélem, szinte egyik család sem az. Teljesen önmagába zárkózik, láthatatlan szellemként éli életét, mígnem úgy dönt, öngyilkos lesz, még pedig nem a leghétköznapibb módon. Ez az esemény az, amely fordulópontot jelentett életében. Mivel egy fuldokló lányra azért mindenki felfigyel, a kísérlet a kudarcok listájára kerül fel, ám ennek köszönhetően tesz szert egy barátra Sarah személyében. Sarah az osztály középpontja, aki természetével mindenkit képes rabul ejteni és e kedves gesztus után – barátságának felajánlásával – Charlene sem lesz kivétel, ő is a rabjává válik. Eddigi irigységgel vegyített utálata szinte az első szerelem érzésévé alakul át.

A közösen töltött idilli hónapok után Sarah hirtelen megváltozik, elutasítja Charlene-t, aki visszavedlik azzá az egérré, akivel aztán Sarah kénye-kedve szerint játszadozhat. Charlene ragaszkodása a folyamatos megaláztatások ellenére sem szűnik meg, akármit képes elviselni, csak az áhított lány közelében lehessen. Létezését csak Sarah-n keresztül képes érvényesíteni. Charlene egyre jobban elmerül a vak megszállottság mocsarában, még akkor sem képes kimászni belőle, amikor a régi barátnő vagy egy igaz szerelem felbukkan. Ő az egyre messzebb hajózó Sarah-t látja, aki csak kihasználja odaadó szeretetét. Charlene menthetetlen. Nem látja a valóságot, sem azt, mennyire értelmetlenül hajszolja az egykor kedves barátot, sem azt, hogy a környezete odaadóan szereti, csak ki kellene lépnie sötét szobájából, meg kellene nyílnia nekik.

A történet haladásával az olvasó érthetetlenül áll a tétlenséggel szemben, hogy Charlene a felajánlott mentőöveket sorra ellöki magától. Cselekednie vagy menekülnie kell. A vég után vele együtt én sem éreztem megbánást, tetteinek következményeit mindenkinek vállalnia kell. Aki szerencsésen túlélte a kamaszkort, az a könyv letétele után nyugodtan sóhajthat fel. Aki éppen megéli, az pedig talán józan eszére hallgatva és a Lélegezz! példáján okulva nem hagyja magát kihasználni, és életét nem olyan labilis lényre bízza, mint egy másik ember.
Cziszer Marietta