Érdek vagy érdem?

A filmes szakmában mindmáig a legnagyobb elismerésnek számít megnyerni az Oscar-díjat vagy más filmfesztiválokról hazavinni a különféle szobrocskákat. Évről évre azonban egyre több bírálat éri ezeket a díszes ceremóniákat – mind a kritikusoktól, mind a közönségtől, és nem véletlenül. Puccparádé, kirakat-arcok vörös szőnyeges vonulása, vesztegetések, erőltetett poénokkal tűzdelt, elnyújtott és unalmas díjátadó műsorok. Mintha mára csupán a médiát kiszolgáló cirkusszá silányultak volna a korábban előkelő gálaestek, amelyek a filmipart kívánták támogatni és elismerni.

Vajon már minden a pénz és hírnév körül forog, vagy akadnak még valóban megérdemelten elnyert díjak és hiteles szakmai filmes fesztiválok? Talán ez is, az is. Mindenesetre vegyük sorra a legrangosabbakat, aztán ki-ki döntse el saját szájíze szerint.

Oscar-díj, avagy az Academy Awards. Talán nincs olyan ember, aki nem álmodozott még arról, hogy az őt kiáltják ki az év legjobbjának, majd ünneplő tapsvihar közepette felfárad a színpadra, és könnyes szemmel, meghatottan köszöni szépen anyunak, apunak és Bodri kutyának a díjat. 1929 óta ítéli oda minden év februárjában a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia több mint 6000 hozzáértő tagja. Fontos kiemelni a hozzáértő jelzőt, mert itt valóban olyan emberek jelölnek és döntenek, akik értenek a szakmához, és nem csak sztároknak benyaló firkászok. Persze vannak vitatható döntések az Oscar esetében is, mégis megtartotta előkelő helyét a gálák között, és legtöbbször valóban értékes embereket, műveket díjaztak (Millió dolláros bébi, 2004. - A tégla, 2006.). A kezdetek óta sokat változtak a jutalmazott kategóriák, valamint ceremónia lebonyolítása, és bár itt is érzékelhető a felhajtás felé billenés, nálam még mindig tartja magát a képzeletbeli rangsor első helyén.

            Az Oscar előszobájának tartott Golden Globe-díjat 1944-ben alapította a Hollywoodban Dolgozó Külföldi Újságírók Szervezete. Mint azt a neve is mutatja, ezt a díjat nem az amerikai, hanem a világ különböző részéről (jelenleg 55 országból) származó újságírók ítélik oda, körülbelül kilencvenen. A szervezet egyetlen magyar tagja Návai Anikó. Az Oscarral ellentétben itt tévéműsorokat is díjaznak, közvetlenebb, visszafogottabb hangulatú a ceremónia, például megengedett az alkoholfogyasztás a gála alatt, míg máshol várni kell az after party- ig ezzel a tevékenységgel. Céljai közé tartozik a külföldi filmek megismerésének támogatása is. Ez mind szép és jó lenne, ha figyelmen kívül hagyhatnánk azt, hogy köztudottan megvesztegethetőek. Hétvégi meghívások, külön nekik tartott vetítések vagy akár koktél partik viszonylag olcsón megvehetővé teszik a kis arany földgömböt. Inkább tartom ezt a díjátadót az ismertebb, közönségsiker filmek és nagynevű sztárok nyilvános megünneplésének, mint szakmai elismerő estnek. Bár sokszor született helytálló díjazás, ennek ellenére sajnos érezhető, hogy mi késztette a tagokat adott döntésre: a pénz. Az egyesületnek elsőszámú érdeke, hogy minél több sztár jelenjen meg a vörös szőnyegen, egyúttal a televízió képernyőkön, hiszen a legtöbb bevételük (6 millió dollár) ebből az egy estéből folyik be. Naná, hogy akkor Angelina Jolie-nak ott a helye!

            Az Oscar rendelkezik még egy kistestvérrel, az Arany Málnával, amit 1980-ban John Wilson alapított azzal a céllal, hogy ezzel szégyenítse meg az év legrosszabb teljesítményeit. Az Arany Málna Díj Alapítvány kuratóriumi tagjai ítélik oda a díjakat, melyeket az Oscar gála előtti estén adnak át. Jobban mondva adnának át, mert ritkaságszámba megy, ha valaki átveszi ezt a nem túl becses díjat (Halle Berry, Sandra Bullock).

            Amerikát elhagyva térjünk vissza Európába, ahol a három legnagyobb filmes fesztiválnak a BAFTA, a Berlinálé és a Cannes-i Filmfesztivál számít.

            Az 1951 óta megrendezésre kerülő Berlini Nemzetközi Filmfesztivál egy olyan fontos nemzetközi esemény, mely nem csak a szakmabeliek előtt nyitja meg kapuit, hanem a világ legnagyobb közönségfesztiváljának is számít (több mint 150 ezres látogatottság). Olyan filmek indulhatnak az Arany Medvéért, amelyek a fesztivált megelőző egy évben készültek, és a gyártó országon kívül nem kerültek közönség elé. Nemzetközi zsűri ítéli oda a díjakat, az Arany Medvével a legjobb filmet, az Ezüst Medvével többek között a legjobb rendezőt, rövidfilmet, színészt és színésznőt jutalmazzák. A közönség számára kevésbé ismert alkotásokat és alkotókat díjaznak, ebben áll a Berlinálé érdeme. Az a lényege, hogy nem csak az amerikai filmeket dicséri az egekig, hanem esélyt ad mindenkinek az el- és megismerésre.

            A filmszakma eseményei közül a két hétig tartó Cannes-i Filmfesztivál a legcifrább, amit 1947 óta rendeznek meg. Itt sokszor adtak át csak ideiglenes, fantázianevekkel ellátott díjakat (mint például a forradalmi hősköltemény legjobb felidézésének díja) akár olyan filmeknek, hirtelen kitalálva, amelyek a rendes mezőnyben nem nyertek, de mégis elismerésre méltónak találták őket. Ezt igen haladó felfogásnak tartom, hiszen minden filmnek mások az erősségei és nehezen lehet egy kalap alá venni a sokféle témájú és műfajú alkotást. A filmeknek több feltételnek kell megfelelniük, hogy részt vehessenek a fesztiválon, ahol több szekcióra osztva versenyeznek, más-más, nemzetközi szakmai zsűri által megítélve. A fesztiválhoz kapcsolódik még a Filmvásár, a Kritikusok Hete és a Rendezők hete. Az alkotások és alkotóik díjazása mellett lehetőségük van elsőfilmes rendezőknek a bemutatkozásra, filmkészítőknek és producereknek forgalmazókat és televíziós csatornákat, esetleg egy új film megvalósításához támogatókat találni. Elég sokszínű tehát a fesztivál.

A BAFTA-díjat 1947-ben alapította a Brit Filmakadémia, mellyel eleinte azokat ismerték el, akik „kiemelkedően kreatív munkájukkal hozzájárultak a brit film fejlődéséhez”. Kezdetben tehát csak briteket díjaztak, míg mára minden nemzet tagja és alkotása esélyes megnyerni az arany álarcot. Legtöbbször nem egyeznek a nyertesek sem az Oscar, sem a Golden Globe nyerteseivel, és nincs akkora felhajtás sem, mint Amerikában.

Alapvetően jó, hogy rendeznek fesztiválokat, adózva a filmes szakmának. Túl azon, hogy sokszor érdemtelenül nyer valami vagy kevésbé ismert darabokat elhanyagolnak, még mindig akad rengeteg gyöngyszem a díjazottak között. Érdemes figyelni a nyertesek és jelöltek listáját, ha éppen valami néznivalót keres magának az ember. A lényeg, hogy minél több jó filmet lássunk, elismerjük az alkotóit, a rendezőt ugyanúgy, mint a hangmérnököket, technikusokat és a névtelenebb embereket is, akik részt vettek a produkció létrejöttében, hogy ezáltal minket szórakoztassanak.


Cziszer Marietta