Dacos gyerekek a Parlamentben

Soha ennyi kritikát még nem kapott Magyarország az Európai Unió vezetőségétől, mint most, az új médiatörvény kapcsán. Három ország külügyminisztere támadta a tervezetet, a Washington Post ”putyinizálódás”-t emlegetett. Orbán Viktor miniszterelnök mégis makacsul ragaszkodik elképzeléseihez.

A választások idején a többség azért szorított, hogy az MSZP minél messzebb kerüljön a hatalomtól, mondván, korrupt és pénzhajhász politikusok gyülekezete lett a pártból. Most, hogy a Fidesz átvette a vezetést, ők igyekeznek a húsos kondérból minél nagyobbat merni. Ellenőrzésük alá vonnak olyan intézményeket, melyek működésébe eddig vajmi kevés beleszólásuk volt: alkotmánybíróság korlátozása, magánnyugdíjpénztárak visszaszorítása / megszűntetése, Hoffmann Rózsa-féle kifogásolható oktatási reformok… de a biztosítékot a médiatörvény verte ki végképp. Nem csak itthon, az EU más tagállamaiban is. A kedvesen csak szájkosártörvénynek becézett csomag kicsit visszautal a rendszerváltás előtti időkre, és a diktatúrákat idézi.

Orbánnak jó oka lehet rá, hogy mégis kitart a tervezet mellett Uniós elnökségünk előtt pár héttel is. Mintha bizonyítani szeretné: lám, ők mennyivel jobbak az eddig a hatalmat képviselő MSZP-nél.

Utólagos bosszúállásnak tartom ezeket a lépéseket, nem többnek. Minden kormány azt ígéri a megválasztásakor, hogy kitűzött céljaira fog fókuszálni a következő négy évben, de e helyett megy a sárdobálás. Ennek most nagyon is jó példája a médiatörvény gyökeres megváltoztatása, hiszen a ’96-os elődjét az első MSZP kormányzás idején alkották meg. Szinte teljesen új alapokra akarják helyezni a nyomtatott és elektronikus sajtó szabályozását, ám ezek az alapok túlontúl ingatagok. A közszolgálatiság átalakítása miatt több ezer embert helyeznek át más státuszba, illetve bocsátanak el munkahelyéről.

A Fidesz 2/3-os többsége elegendő ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják mások véleményét. Dúró Dóra, a Jobbik szóvivője a párt szemére vetette, hogy milyen törvény az, amire már 106 módosító javaslatot nyújtottak be a tényleges érvénybe lépés előtt. Schiffer András, az LMP egyik szóvivője pedig egyenesen gyalázatnak nevezte az egészet. Mégis, a felvételeken jól látszik, mennyire semmibe veszik a szavaikat. Tudom, a párthűség megköveteli, hogy a vezetőhöz hasonlóan viselkedjenek az alárendeltek is, de ezúttal ordít a képsorokról a gyerekes makacsság. Méltó ez egy politikushoz? Nem, még akkor sem, ha esetleg megrovást kapna az ellenkező magatartásért. Emberileg egyszerűen nem megengedhető.

Rengetegen tiltakoztak az új törvény ellen, civilek és a médiában dolgozók egyaránt. Sok hírportálon cikkeztek Mong Attila és Bogár Zsolt esetéről: az MR1 180 perc című műsorába egyperces néma csendet iktattak be, mintha egy temetésen lettek volna hallgatóikkal együtt. Más esetben legfeljebb szóbeli figyelmeztetést kaptak volna a főszerkesztőtől, ám a dacos viselkedéshez hozzátartozik a gyors, túlzásba vitt reakció is, így az eset hatalmas visszhangot kapott a sajtóban. Szinte mindenütt ott van a cím: „Eljárás indult az MR1 rádiósai ellen…”, „Felelősségre vonták a műsorvezetőt az egyperces csend miatt…” és még sorolhatnám a tálalási módokat. Sem védeni, sem támadni nem akarom őket, de az igaz, hogy a mostani médiatörvény úgy vicc, ahogy van. Ha ennyi embernek nem tetszik, s ilyen sokan megkérdőjelezik a hitelességét, akkor az azért jelent valamit, nem? Legalábbis jelentenie kellene. Ám hiába tiltakozunk, egyelőre úgy tűnik, nem lesz érdembeli változás az ügyben.

Ahogy mondani szokás: itt már csak a csoda segíthet…

Czimmermann Zsuzsa