Lászlót a jobb csuklójába szaladt repesz és a vele járó iszonyatos fájdalom felrántotta a látszatvilág szenvedésekkel teli felszínére, hogy időben észrevegye a mellette álló Wolfot, aki minden látható jel szerint egy gesztusnyelvekkel teletűzdelt verbális-diavetítés vége felé tartott, amit csak neki szánt.
- Hé! Hallasz te egyáltalán engem, vagy csak játszod a hülyét? ! - Hőzöngött a germán, monológja végén, miközben folyamatosan újabb és újabb fedezéket keresett a cikázó repeszek és lövedékek elől. - Figyelj már ide! Ez nem biztonságos állás, húzódj hátrébb!
- De akkor elözönlenek minket! - Vitázott László a tapasztalt veteránnal.
- Na, ebből elég!
- Tűnjünk innen a náthásba! - Hörögte a vértől ázó arcú Louis. - Jön a zárótűz, bassza meg! - Minden mozdulata, minden rezdülése a félelemről árulkodott és a visszavonulási parancs iránti vágy drámai egyvelegéről.
- Joe nélkül egy tapottat sem megyünk! Nem láttam a pozícióját már' vagy hat perce. - Ismét Wolf volt az, aki László zubbonyát rángatva maga mögött elkeseredve kutatta a felettese hollétét, már csak az aktuális parancs miatt is. - Őrmester! Őrmester, merre van? ! Uram! - Tudta, hogy a tisztnél ilyen szituáció esetén két alternatíva létezik: „Roham”, vagy ritka eseteknél, „Most nem hátrálni fogunk lányok, csak kicsit hátrébb vonulunk pihenni”.
Egy fenyőfa alatt feküdt, láthatóan több gyémánt-magvas lövedék is eltalálta hasi tájékon. Csak bal szemhéjának mozgása árulta el, hogy még nem látja a fényt az alagút végén. Edmund felcser talált rá és habozás nélkül vállra vette, hogy kimenekítse a veszélyes zónából.
- Fú, de nehéz, Uram! Mit evett? - Próbált viccelődni, hogy legalább egy hangyányit elterelje az éppen eszméleténél lévő tiszt figyelmét a halál közelgő tényétől.
- Kávét… és cigit. Desszertnek… desszertnek morfiumot.
- Nekem pedig csak egy percet adjon és fittebb lesz, mint új korában, Uram! - Szaladt, ahogy bírt. Minden izma a kritikus határig feszült s acéllá keményedett, szíve riadót fújt és gőzerővel pumpálta szét testében az adrenalinnal elkevert biológiai benzint, az imádott dopping-koktélt, a katonák Bloody Maryjét. Ez öntözte a sárrögöket és a fűvel benőtt töltényhüvelyeket, ezért keltek fel a tüzérek hajnalban, ezért szereltek szuronyt a rohamosztagosok a cső végére, és az ő tiszteletére öltenek fehér köpenyt a katonaorvosok. Az árokrengetegek egyetlen Aranyborjúja. Már a menedéket jelentő kősziklánál járt, ahol a többi megmenekült ST várakozott. Elcsigázott szempárok figyelték izgalommal és reménykedéssel telve, Edmund és Joe haláltusáját az idővel és az ártó akarattal. Csupán passzív mozi nézőknek érezték magukat, akik a szélesvásznú valóság előtt pózolhatnak döbbent arcokkal.
- Remek! Megvan Joe. - Az ima és biztatás perceit Leonard törte meg. - De most aztán tényleg pucoljunk, mert mindjárt ránk szakad az ég és az nagyon csúnya lesz.
- Kussolj! Még ide sem értek. - Förmedt rá Alonso latin virtusával, ami hajmeresztő mimikájával ötvözve egy új fegyvernemnek felelt meg.
- Higgye el, Senor, én is legalább annyira szeretném, hogy megmeneküljenek, mint a többiek, de előre tervezni azért csak lehet.
- Igen, miután mindenki üresbe rakta a száját - szakította meg a vitát bölcs előrelátással a Wolf mellett térdelő Louis, bár tudhatta volna, hogy nem sok sikerrel.
- Menj már! Most mit okoskodsz? - Feleselt még mindig Leonard.
- Figyelj! Ne járjon a pofád, mert valahol a te hibád is, hogy egy szaros szikla mögött guggolunk, mint a verebek.
- Mi a francról dumálsz? !
- Arról pofázok, hogy, ha nem lettél volna olyan lassú a gránátokkal, akkor nem tartanánk ott, ahol most tartunk.
- Na persze. Majd pont az én gránátjaim miatt van ez a szitu.
- Nem hiszem el, hogy képesek vagytok akkor veszekedni, amikor két barátunk éppen most egyezkedik a halállal. - Lászlónak minden látható ok nélkül kinyílt a csipája. A tudat, hogy átesett a tűzkeresztségen és ráadásul még él is, felvértezte annyi bátorsággal, hogy beleszóljon egy olyan vitába, ami miatt talán örökre meg lesz bélyegezve a résztvevők szemében.
Ekkorra már nagyon közel voltak a fedezékhez. Edmund és a távolság egyre kisebb és kisebb lett, de amikor már csak egy könnyed ugrás kellett volna a sikerhez, minden elromlott...Folytatás következik!
Előző rész
Vácity Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése