S lőn világosság!

A Magyar vándor című film megosztja az embereket. Van, akinek tetszik, van, akinek egyáltalán nem. Mégis vitathatatlan érdeme, hogy igen sokat lehet tanulni belőle. Én például a filmből tudtam meg, hogy rengeteg más mellett a biztonsági gyufa is magyar találmány. Lassan már meg sem lepődöm.

Mártógyufa

A XVIII. század végéig az ember többnyire a jó öreg kovakövet használta tűzcsiholásra, mígnem rájöttek, hogy a foszfor ugyanúgy megfelel erre a célra, hiszen gyenge dörzsölésre, vagy akár egyszerűen a levegőn meggyullad. 1805-ben jelent meg a mártógyufa Párizsban. Ekkor már kémiai vegyületekkel kísérleteztek. A mártógyufa azért gyufa, mert mai utódjához hasonlóan apró fapálcikák végét merítették vegyszerekbe, és azért mártó, mert a kálium - klorátot tartalmazó fejet kénsavba kellett mártani, hogy a reakció létrejöjjön. Nem volt túl kényelemes módszer, hiszen a gyufák mellett egy kénsavas üvegcsét is magánál kellett hordania a használónak.
Nem csoda hát, hogy hamar találtak egyszerűbb megoldást: 1815-ben megjelentek az első dörzsgyufák. Probléma azonban még mindig akadt. Ezek a vegyületek veszélyes robbanóanyagok voltak, a reakció során pedig a gyulladás robbanással történt.

Az akkor még éppen csak nagykorú Irinyi János azonban megtalálta azt a vegyszerkombinációt, amelynek segítségével zaj nélküli biztonságos gyufát hozott létre. A részletekbe nem megyek bele, valószínűleg nem volt mindenkinek kedvence a kémia, de keverékében a kálium - klorátot ólom - dioxiddal helyettesítette. Irinyi 1836-ban, 19 évesen szabadalmaztatta találmányát, melynek felhasználási jogát 60 forintért adta el a bécsi Rómer Istvánnak, aki tömegesen kezdte el gyártani a gyufákat. Irinyi a pénzből külföldre ment tanulni, Berlinben 21 éves korában könyvet is írt a kémia elméletéről. Dolgoztak benne a hazafias érzelmek, hiszen ennek ellenére visszatért Magyarországra, és létrehozta az Első Pesti Gyújtófák Gyárát, vagyis az első gyufagyárat. Az 1848-as szabadságharcban oroszlánrészt vállalt, a 12 pont megfogalmazásában is segített.

A forradalom után azonban börtönbe került. Szabadulását követően hazatért a családi birtokra, ahol gazdálkodásba kezdett.
Irinyi korának neves, elismert tudósa volt. Azon ritka feltalálók közé tartozott, akiknek érdemeit még élete során elismerték és díjazták.

Liebhauser Edina