Héthatárra szóló penge játék

Fűrész. Erről a szóról ma már alig akad ember, akinek a horror helyett egy erdészeti szerszám jutna eszébe. Sőt, a Google találatok közt sem találni az elsők közt a filmre utaló hivatkozáson kívül mást. Egy ideig vitathatatlanul energia-és fantáziadús alkotásként tartották számon, azonban az x+n-edik rész után jócskán rezeg a léc kedvenc horrorsorozatunk alatt. 

A sorozat különlegessége a szériagyilkos rejtőzködő személyében rejlik. Karizmatikus személyiség, aki tudja, mit akar. Hajtja a bosszúvágy és elvi meggyőződései, de emellett esélyt ad a menekülésre is: jól taktikázva, vagy ítélőbírónk fejével gondolkodva túljárhatunk az eszén, miközben kijátsszuk az óra homokját, és „az eddig életünknek nevezett szart” jobb mederbe terelhetjük. Ő, a jótékony kazettahang, aki egy árpád-sávosra festett arcú, tricikliző bábuban manifesztálódott élet-halál urát játszik épp, nem egyszerűen a szemébe mondja kiszemeltjeinek a tutit, hanem jó előre megtervezi azt a logikai játékot, amelyben ha valaki helytáll, boldog kismadárként röppenhet ki Jigsaw karmai közül. A baj csak az, hogy Jigsaw a világ peremén vergődő átlag lúzereket vakarja össze, akik végtelenül primitív gondolkodásuknak (vagy annak teljes hiányának) köszönhetően megmenekülni nem, csak megfutamodni képesek (respekt és jutalom a kivételnek).

Szociopatánk ötletes igazságosztóként akár népi hőssé vagy képregényírók kedvenc mintaalakjává is válhatna, ha nem lenne ennyire hátborzongatóan stílusos. Saját és mások életének tiszteletére próbálja „játékosait” és rajongóit megtanítani röpke hétszer másfél órában. Más kérdés, hogy eközben egy közepesen sűrűn lakott település teljes lakosságának megfelelő számú embert küld a vágóhídra. Néhányukat szögesdróton hagyja elvérezni, néhányukat piciny darabokra szeli, másokat meg disznóbelsőségbe fullaszt. Bűnösökről lévén szó, lazán szemet hunyunk e felett. A legnagyobb gond tehát nem a tetemes mennyiségű hulla, hanem az unalomig húzott cselekmény.

A kirakós gyilkos karakterén túl székhez szegező részlet lehet ez az emberölés rendhagyó és igencsak sokszínű kivitelezési módja. Rengeteg próbálkozás volt a horror történelemben hát-és egyéb testfelületünk szőrzetének egyidejű felállítását előidéző félelemkeltő jelenetekre, kétségkívül azonban a legjobbak veleje a Fűrészben loccsant ki. Közhelyek szinte nem voltak benne, mindaddig, míg maga a sorozat nem vált azzá.

Az első részekbe is beleköthetnénk, mert ezek is rejtettek hibákat, mégsem nyomtak a láthatatlan mérlegen annyit, mint a történet egyedisége, így különösebben fel sem figyeltünk rájuk. Egy felejthetetlen trilógia formájában bőven meg lehetett volna oldani a már-már lecsengő kultusszá vált sorozatot.

Az utolsó rész(ek)ben teljesen kiszámíthatóvá válnak a jelenetek, amikből ezáltal kiveszik a fordulat ereje (talán ezt próbálták kompenzálni a 3D-s megoldással?), igazából unjuk is a társast, a főhős meg már az igazak álmát alussza valahol Csipkerózsika mellett. Most a hetedik Fűrészt írjuk. Lesz nyolcadik is, erre akár fogadni mernék, az sem kizárt, hogy a herceg nem a száz éve szunnyadó királykisasszonyt ébreszti fel csókkal álmából. Ebben az esetben viszont az a legesélyesebb, hogy Jigsaw a feleszmélés után csúfosan betáncol (a herceggel együtt) a süllyesztő, fűrészekkel kirakott mélyébe, mi meg csendben átlépünk a lehúzott bőrcafatok felett, mint annyiszor tettük már a filmtörténet során.