2011. április 23., szombat

Csak a kosár! - Interjú Hosszú Gergővel

Rohanó világunkban nem túl egyszerű az embereket utolérni, pláne azokat nem, akik igen elfoglaltak. Így történt ez most is. Csak kisebb-nagyobb akadályokat leküzdve sikerült elcsípnünk Hosszú Gergőt a PVSK - Panthers egyik játékosát. Megkeresésünket természetesen nem utasította el, kérdéseinkre mosolyogva és nagyon lelkesen reagált. Miután a csapat a bajnokságban nyolcadik helyen zárt. Ez igen jó teljesítmény, tekintve, hogy a szezon előtt ez volt a cél, ráadásul a srácok nagyon jól helytálltak a rájátszásban a legnagyobb bajnokesélyes ellen.


Hány éves korodban kezdtél el érdeklődni a kosárlabda iránt?

11éves koromban.

Mi volt ez első élményed ezzel a sporttal kapcsolatban?

Édesapám profi kosaras volt (173-szoros magyar válogatott), így kiskoromban sokat játszottam a csarnokban, amíg ő edzett, gyakorlatilag a sportág mellett nőttem fel, anyukámmal jártunk a meccseire.

Gyerekkorodban ki volt a példaképeid?

Mindig is édesapám volt.

Hogyan kerültél a PVSK-hoz?

Amikor döntenem kellett, hova adjam be a felvételi lapomat, Pécs volt minden szempontból a legszimpatikusabb: közel volt, tetszett a város, jó kosárlabda csapattal rendelkezett. Így Pécsre felvételiztem testnevelő tanár szakra, de már az előző években is keresett a klub.

Pécsett elég népes a rajongótáborotok. Hogy viseled a népszerűséget?

Igazából nekem jól esik, hogyha megállítanak az utcán, szólnak egy-két jó szót a csapatról vagy esetleg érdeklődnek a közelgő meccsekkel kapcsolatban.

Melyik a legemlékezetesebb meccsed és miért?

A 2009-es magyar kupagyőzelmünk. A Falco (Szombathely) csapata ellen játszottuk Szombathelyen, nem mi voltunk az esélyesek, de izgalmas mérkőzésen le tudtuk őket győzni, és szerencsére, azon a meccsen nekem is jól ment a játék.

Szinte általánosnak vehetjük a külföldi játékosok jelenlétét a magyar bajnokságban. Mennyire könnyen lehet velük összehangolódni a pályán, illetve a pályán kívül? Volt kedvenc légiós társad?

Általában a pályán könnyen meg lehet értetni magad bárkivel, legalább is nekem ez a tapasztalatom. A pályán kívül a külföldi játékosok csak idővel nyílnak meg, kezdetben zárkózottak, biztosan az új környezet, az új emberek miatt.
Két kedvencem van: Dragan Aleksic és Thomas Kelley. Dragan mind a pályán, mind a pályán kívül szimpatikus nekem. Amikor idekerültem Pécsre, sokat segített, sok tanáccsal látott el, a fejlődésemben nagy szerepe volt. Úgymond, példaképként tekintek rá.

Elégedett vagy a meccseitekre kilátogató lányok számával?

Elégedett vagyok, de ha esetleg a következő szezonban többen jönnek ki, akkor sem hullajtok krokodilkönnyeket.

Kép: pvsk-panthers.hu
Mik a terveid a jövőre nézve? Irány az NBA vagy inkább a Real Madrid?

Mindig szeretném a legjobb teljesítményt kihozni magamból, hogy a csapatom hasznára válhassak. Nekem minden szezonvégén, amikor újratárgyaltuk a szerződésemet, az első szempont az volt, hogy maradjak Pécsett. Még nem tudom, mit hoz a jövő, de most is ugyanígy gondolkodok.

Hallottunk rólad néhányszor, mint a csapat bulis fenegyereke… Így van ez még mindig?

Szeretek bulizni, de természetesen a jól elvégzett munka után esik igazán jól a szórakozás. Szezon közben kérdezte tőlem valaki, hogy mikor bulizunk egy hatalmasat, erre én azt válaszoltam: ha vége lesz a bajnokságnak és bejutunk a legjobb nyolc közé. (Mert, hogy ez volt a célkitűzésünk.) Természetesen szezonközben is eljárogattunk, de csak a győztes meccsek után.

Honnan és kitől kaptad a 'Puska' becenevet?

Édesapámnak volt ez a beceneve, kosaras berkekben nagyon sokan ismerik, így ragadt rám a Puska becenév. Kezdetben Kispuska voltam.

Milyen a viszonyod a tesóddal, Katinkával?

Nagyon jó, igazi jó testvérek vagyunk, megbeszéljük egymással a problémáinkat. Amióta kint él Amerikában, kevesebbet tudunk találkozni, de amikor lehetőségünk van, skype-on beszélünk egymással, nyaranta pedig, amikor neki és nekem sincs szezon, otthon, Baján szoktunk együtt strandra járni, bulizni.

Bajai vagy szegedi halászlé? Miért?

Természetesen bajai, mert a hazai ízek a legjobbak. A szegedi különben is rosszabb.


Füstös Anna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése