Ha féltél már filmektől, ha féltél már regényektől, ha féltél már temetőben, de nem féltél még egy game-től sem, akkor ideje, hogy beszerezd a Dead Space első és második részét, hogy megtapasztald, milyen másnap alsógatyát mosni.
 |
| Kép: gamestar.hu |
A Halott űr első részét 2008-ban dobta piacra a Visceral Games, a forgalmazó pedig az Electronic Arts (EA) volt. A cucc jól fogyott, és ha jól sejtem, még mindig veszik-viszik. Rögtön lehetett tudni, hogy széles rajongótábora lesz, akik imádni fogják ezt a túlélő horrort, ami véres, brutális, könyörtelen és félelmetes. Multiplatform, ami azt jelenti, hogy Pc, XBox 360, PS3 kompatibilis. Így van ez a második résszel is, ami 2011 elején vándorolt a polcok tetejére, és hatalmas sikert aratott. Szépen hozott és hoz az EA konyhájára, a hivatalos értékelések is jók lettek. Szerencsére, mert így a rajongók biztosra vehetik, hogy lesz harmadik rész, így egy teljes eposszá növi ki magát a történet, ami eddig nagyon eredetire sikerült.
A história ott kezdődik, hogy egy műszaki mentőcsapat érkezik az űr egy távoli zugába, az Aegis 7 bolygó közelébe, hogy az USG Ishimura, bolygótörő hajónak segítséget nyújtson, mert megszakadt vele minden kapcsolat. A műszaki csapat egyik tagja Isaac Clarke, aki önként jelentkezett a feladatra, mert a kedvese is az Ishimura legénységének tagja. Clarke bőrébe bújunk, hogy túléljük a horrort, mert már a landolásnál beüt a ménkű, és rá kell döbbennünk, hogy magunkat és megmaradt két társunkat kell megmenteni. Hogy ez ne csak valami könnyen múló tinédzser álom maradjon, a legképtelenebb küldetéseket kell végrehajtanunk a sokat megélt űrhajó fedélzetén. Feladatok bőven vannak, mert már az érkezésünk előtt elszabadult a pokol a bolygótörőn. Röviden annyit, hogy az Aegis 7 felszínén vígan bányászgató kolónia talált egy hatvanöt millió éves obeliszket, amit Markernek hívnak. Ez a cukor, idegen régészeti csoda közveszélyessé teszi az embereket, őrületet okoz, emberi szövetbe ültetve még a pillangólelkű ministránsokat is nekromorfokká változtatja (ez csak a Dead Space Aftermath animációs filmből derül ki). Vagyis a lehető legocsmányabb szörnyek kelnek életre, akik (vagy inkább amik) megfordultak a galaxisban. Persze ezek a cukorborsók mindent el fognak követni, hogy úgy érezzük: a legrosszabb anyósnál is van lejjebb egy szint. A Markerre azonban az Unitologista egyház is érdeklődve figyel, mivel az egykori vallásalapító vezérük, Atman azt hirdette, hogy idegenek hozták létre, és a földi élet is ebből ered, szóval az alienek csonkolása mellett a történet is szépen fog bonyolódni.
De nem akarok poénokat lelőni (ami van bőven), a lényeg annyi, hogy Clarke megússza az ishimurai vakációt és hipp-hopp, a második részben egy orvosi szobában térünk magunkhoz, ahol szinte azonnal menekülnünk kell egy kényszerzubbony ölelő karjaiban a nekromorfok elől. A helyszín ezúttal a Szaturnusz egyik holdján kiépített Sprawl űrbázis, amit megszálltak az idegenek (nem mondom el, hogyan). Itt ismét megtudunk egy-két dolgot a Markerről, a háttérben konspiráló Unitologista szektáról, néhány dolog összeáll a történetben, de csak ismételni tudom önmagamat: nem szeretném lelőni a poénokat!
 |
| Kép: deadspace.ea.com |
Most lássuk, mivel is állunk szemben! Az első és a második rész dobozán nem véletlenül van fent a tizennyolcas karika, mivel mindkét program brutális! Az első rész egy vérbeli túlélő horror game, tehát a legparásabb helyszíneken kell foggal-körömmel átvergődnünk, amelyekhez képest Sztálingrád egy zserbószelet volt. A legváratlanabb helyekről ugranak ránk a legocsmányabb külföldiek - vízum nélkül.
Az első rész grafikája még 2011-ben is szépnek mondható, már ha egy okádó, sikoltó, négykarú, rücskös földönkívüliről ezt el lehet mondani. A hangok zseniálisak, annyira, hogy minden apró nesztől összerándul a gyomrunk, és elkezd kattogni az agyunk, hogy a kísértetiesen kihalt űrhajó melyik zugából ugrik a nyakunkba egy távoli rokon. Nagyon ijesztő! Én 5.1-es hangrendszerrel szoktam vele játszani késő este, tök sötétben… csak saját felelősségre ajánlom, mert könnyen megeshet, hogy egy edzetlenebb emberke bélműködésének perisztaltikus mozgása bekapcsol. Sokszor volt, hogy egy-egy folyosó után cigi szünetet kellett tartanom.
A fegyverek ötletesek és használhatóak, főleg a plazmavágó, amit előszeretettel fogunk használni. A CEC műszaki ruha, amit viselünk iszonyat hangulatosra sikerült, a játék védjegyévé vált.
A második rész egy kicsit más: a vége felé egy picit több az akció, mint az elődnél, de a paráztatós részek itt is megvannak, amitől falra mászunk.
A pályák nagyon csecsék, nagyobbak lettek és változatosak: van óvoda, templom, hűtőház, kórház, metró kocsi, pláza, stb. A programozók nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a kihalt Ishimura után rádöbbenjünk, hogy a Sprawl űrbázis egy élő, sűrűn lakott kolónia. Erre akkor figyelünk fel, amikor a számtalan ötletes reklámfelülettel találkozunk, vagy az óvodában mászkálunk, ahol az élőhalott csecsemők sírásától kiver minket a víz.
A hangok még jobbak lettek, a fegyverek választéka megugrott, a fény-árnyékhatás, amivel a programozók kényeztetnek minket nagyon finomra sikeredtek. Bár egy kicsit elszomorító, hogy még az első résznél is lineárisabbak lettek a pályák. Akinek tetszett az első rész, annak ez is fog, bár lehet, egy hangyányit csalódni fog, hogy kevesebb lett a túlélő horror özön.
Mindent összevetve: pelenkákat fel, a rostos ételeket hanyagolni, és irány a halott űr!
Vácity Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése