A Zionban rendezett, szombati Rockmaraton előparty méltó beharangozója volt a júliusi fesztiválnak. Fő attrakcióként az Alvin és a mókusok valamint a Depresszió lépett fel, akiknek a kezdeti pangás ellenére végül sikerült fejrázásban és pogóban gazdag bulit összedobni.
Hivatalosan délután ötkor nyitották ki a régi gyárvárosi iskola kapuit, számítva a korán érkezőkre. Hat órától a Reason of Death, utána pedig az Insane zenélt. Nyolckor kezdtek Alvinék, ami a jegyáron is meglátszott, hiszen nyolcig 1990 Ft-ért, utána már csak 2490 Ft-ért lehetett bejutni a koncertekre.
 |
| Fotó: Liebhauser Edina |
A mókusok nagyon igyekeztek felrázni valahogy a kissé punnyadt közönséget. Valójában meglehetősen nehéz dolguk volt, hiszen az amúgy sem túl nagy teremben nem volt éppen heringparty. De végül sikerült életet lehelni a lassan szaporodó tömegbe. A koncert második felében már szép számmal gyülekeztek a rajongók, ugyanis a közönség nagy része a Depressziót várta áhítattal. Ezt a mókusok is látták odafentről, és egy idő után taktikát váltottak: nem a névtelen tömeghez beszéltek, hanem konkrétan a Depresszió-rajongókat szólították meg. Ez, és a kellő mennyiségű alkohol megtette hatását, a koncert végén már a jól bevált tömegszétválasztós trükköt is be lehetett vetni.
Alvinék után egyre izgatottabb lett a közönség, a várakozás feszült perceiben ennek hangot is adtak néhány biztató gondolat skandálásával. Ez hatott a Depis fiúkra, akik a természetesen pillanatok alatt szétkapták a színpadot. Kőkemény rockot nyomtak az arcunkba, ami remek hangosítással párosult. Az az igazi feeling, mikor egy gitárszólónál, a fizika törvényeinek engedelmeskedve remegnek az ember orrcimpái! Habár nem lehetett tömegnyomorra panaszkodni, ez nem volt éppen hátrány, hiszen szükségük volt a helyre az első sorokban pogózó fiataloknak és a hátrébb állóknak is a headbangeléshez. A dübörgő zene végül mindenkihez elért, a Depressziónak sikerült egy egészen jó kis bulit összedobnia. A decemberi Tankcsapda koncerttel összehasonlítva, kicsit szégyenkezve mondom ki, hogy ez felülmúlta azt. Nem kicsit, nagyon! A fejbiccentő izmok hullamerevre keményedtek a buli végére, ami többeknek okozott problémát a következő néhány napban.
A szervezők valószínűleg laza levezetésnek szánták a Depresszió koncert után fellépő Reflected zenekart, akik a High School Musical stílusukkal nem arattak osztatlan sikert egy félig hörgős rockbuli után. Védelmükre legyen mondva, saját stílusukban egészen jók, ráadásul nem csak itthon, hanem az USA-ban és Japánban is próbálkoznak. Ezt azonban már nem sokan mesélhetik el, mert aki esetleg nem ment haza azonnal a Depresszió koncert után, az akkor pucolt el a helyszínről, mikor a banda rákezdett a finom popos, rockos dalocskákra.
Dicséret illeti a szervezőket a lebonyolításért. Ahogy arról már szó volt, a hangosítást egészen kitűnően sikerült megoldaniuk, és nagyobb csúszás sem volt. Ami negatívum, hogy tizenegyre sikerült szinte teljesen kifosztani a söntést. Sörből nem volt hiány, a legtöbb rövid azonban már elfogyott. De ez legyen a legkevesebb! Elviseljük, ha máskor is sikerül ilyen hangulatot varázsolni!
Liebhauser Edina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése