Köpök a sírodra

Érdekes, megrázó, undorító, izgalmas és egy picit kiszámítható: röviden összefoglalva ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni a Köpök a sírodra című filmet. Épp emiatt, számomra a kategorizálás is nehézkes: egy kicsit dráma, egy kicsit horror, egy kicsit thriller, egy kicsit majdnem minden.

Amikor leültem megnézni, úgy éreztem, hogy egy középkategóriás, sablonos, egyszer nézős filmet látok majd. A gyanúm csak részben igazolódott be, szerencsére jobb lett, mint vártam. De kezdjük a legelején: maga a cím ne tévesszen meg senkit, hiszen egy darab sír sincs benne. Köpésügyileg már jobb a helyzet, abból láthatunk egyet, ám a landolás helyéről nem kapunk információt, vagyis kötve hiszem, hogy épp egy sír lett volna a leszállópálya. Megjegyzendő, hogy sok hasonló esettel ellentétben, most kivételesen nem a magyar fordítók szúrták el a dolgot, az eredeti cím is szó szerint ugyanez: Spit on your grave. Mindezek ellenére elég sokatmondó. A történet egy lányról szól, aki a nagyváros forgatagából egy csendes kis faluba vonul pár hétre-hónapra, hogy ott nyugodtan megírhassa a könyvét. Természetesen, mint minden amerikai filmben, főhősnőnk egy szépséges, fiatal hölgy, mert, mint tudjuk, a tengerentúlon mindenkinek tökéletes az alakja. Szintén a valósághűség ellentéte számomra, hogy egy huszonkét éves lány teljesen egyedül elmegy egy ismeretlen faluba, annak is a leghátsó kunyhójába, ami sötétben zörög, és furcsa hangok hallatszanak mindenhonnan. Ez az a pont, ahol egy kicsit félhet a néző, elég horror-szerű a film, csak azt várjuk, mikor ugrik elő valami a bokorból, és festeti át alsóneműnk színét pár árnyalattal sötétebbre.

Ám egy kicsit hosszú bevezető és nézőaltatás után felgyorsulnak az események: a helyi banda kiszemeli a lányt, és ahogy az lenni szokott, szépen meg is erőszakolják. Ezen a ponton jön az újabb elrugaszkodás a valóságtól: pont aznap történik mindez, amikor a lány lerészegedik és betép, majd utána pont arra fut az ismeretlen erdőben, amerről a Sheriff jön. A rend éber őre természetesen az alkoholra és marcsikára fogja az egészet, mondván, kitaláció a lány sztorija. Ezt követően a film egy kicsit leereszt. Körülbelül ez tekinthető a középpontnak, ezen kell átlendülni, hiszen tartogat még izgalmakat a történet. Ekkor ugyanis hosszú percek telnek el azzal, hogy a (nem túl) szimpatikus srácok a leányzót keresik, és nem történik szinte semmi...

Nem meglepő módon, főhősnőnk visszatér valahonnan valahogyan, ám ne várjátok, nem fog kiderülni, hogy hogyan élte túl azt, amit. Bár kisebb utalásokkal találkozunk, még mindig érthetetlen számomra, hogyan menekült meg, amikor négy-öt ember kereste két hónapon keresztül, és hogyhogy nem találták meg egy ilyen kicsi vidéken.

Mindenesetre, mint már említettem, a „nagy visszatéréskor” a csajszi bedurvul: pokoli kínzásokkal kedveskedik legutóbbi szexpartnereinek, amelyeket végig is nézetnek velünk, tehát itt már nem félelmetes, sokkal inkább cafatolós-undorító a film. Ahogy az lenni szokott ilyenkor, a filmnek nincs vége: kivégezte a srácokat, majd ül és néz maga elé. Oké, de mi történik aztán? Hazajut? Kiderül, mit tett? Ezek olyan kérdések, amelyeket valószínűleg direkt hagytak megválaszolatlanul, de biztos lesznek olyanok, mint én, akik szerint inkább idegesítő, mint pozitívan elgondolkodtató ez a befejezés.

Kétesélyes egy olyan filmet csinálni, ami thrillerként indul, átcsap drámába, majd horrorrá változik: nem sok ilyet láttunk, de lehet, hogy azért, mert nem is akartunk. Mintha összekeverték volna az Elrabolva és a Fűrész filmeket, majd meghintették volna egy kis Rekviem egy álomérttal. Mindezektől függetlenül a Köpök a sírodra nem egy rossz film, ajánlom mindenkinek, akár többszöri megnézésre is. Jobb, mint közepes, de elég messze van a nagyon jótól.

Fromvald Károly