Within Temptation – The Unforgiving

A holland Within Temptation kétségkívül a szimfonikus metál stílus egyik zászlóshajójának tekinthető. Legutóbbi lemezével, a szinte hibátlan The Heart Of Everythinggel a Sharon den Adel énekesnő vezette hatosfogat igencsak magasra tette azt a bizonyos lécet. Nézzük, sikerült-e átugraniuk azt legújabb alkotásukkal, mely a The Unforgiving címet viseli.

Forrás: rockstation.blog.hu

Az új korong megjelenésére négy évet kellett várnunk, a 2007 óta eltelt négy esztendő azonban csöppet sem telt eseménytelenül holland barátaink háza táján. 2008 szeptemberében kiadták a Black Symphony címet viselő koncert DVD-t, melynek anyagát hazai pályán, Rotterdamban rögzítették.

2009 februárjában bejelentették, hogy Sharon második gyermekét várja a banda gitárosától, Robert Westerholttól. Ugyanezen év júniusában meg is született a kisember, aki a keresztségben a Robin Aiden nevet kapta. Az immár kétgyermekes szülők annyira megörültek a kis jövevénynek, hogy tovább folytatták az új lemez 2008-ban megkezdett munkálatait. Az pedig mégse járja, hogy a rajongók a 2009-es évben friss kiadvány nélkül maradjanak. Így ősszel napvilágot látott akusztikus koncertalbumuk, az An Acoustic Night At The Theatre, rajta egy vadonatúj nótával.

Ez az új hangszerelés és a színházi környezet annyira megtetszett Sharonéknak, hogy 2010 tavaszán fogták magukat, és tettek még egy kört Hollandiában és Belgiumban a „csendes-ülős” formációval.

Időközben bejelentették, hogy a turnét követően Stephen van Haestregt elhagyja a bandát, és a továbbiakban új zenekarában, a My Favorite Scarban püföli inkább a bőröket. Aztán ahogy haladtak előre a munkálatok, egyre több információ szivárgott ki az új anyagot illetően. Megtudhattuk, hogy egy meglehetősen sötét hangulatú koncertalbumot hallhatunk majd, melyhez a dalokban elmesélt történet megértését elősegítő rövidfilmek is készülnek.

Forrás: rockstation.blog.hu

Eredetileg egy teljes filmet szeretett volna forgatni a csapat, melyhez az album afféle filmzenéül szolgált volna. A munkafolyamatok közben azonban rájöttek, hogy ennek megvalósítására nincs keretük, így végül egy „nagy” helyett három rövidfilmet készítettek. A videóanyag mellé egy képregény is készült, melynek történetét – amit a korongon szereplő dalok is elmesélnek – Steven O’Connell írta, a képi megvalósításért pedig Romano Molenaar, a neves holland képregényrajzoló felelt. Mind a videók, mind pedig a képregény kifejezetten igényesre sikerültek. A fekete-fehér kisfilmek látványvilága és hangulata a Frank Miller és Robert Rodriguez nevéhez fűződő Sin City mozit idézi. A képregény anyaga valamelyest kiegészíti a kisfilmekben és a dalszövegekben megjelenő sztorit, olyan dolgokat is elmond, amik az előbbiekbe nem fértek bele.

A körítésre tehát nem lehet panaszunk, de nézzük magát a muzsikát. Annak ellenére, hogy szentül meg voltam győződve róla, a The Heart Of Everythinget egyszerűen képtelenség überelni, mert ott sikerült megtalálnia a bandának azt a hangzást, ami talán a legjobban illik hozzájuk, azért nagyon vártam már az új anyagot. Annál is inkább, mert a Within Temptationben még nem kellett csalódnom: Lemezről lemezre fejlődtek úgy, hogy közben végig megőriztek valamit abból a sajátos hangzásvilágból, ami miatt szeretni lehet a zenéjüket. Már az előző anyag is hozott egy jelentős változást a korábbiakhoz képest: némileg háttérbe szorultak a még mindig hangsúlyos szimfonikus elemek, és nagyobb szerepet kaptak a gitárok, mint eddig bármikor.

Nos, ez a tendencia a The Unforgivingen is folytatódik: a szimfonikus zenei elemek jobbára csak színesítésként vannak jelen, a szintetizátor hangzása pedig sokkal inkább emlékeztet a 80-as évek pop és rockzenéjére, mint a szimfonikus/gótikus metalbandák munkásságában előforduló billentyűtémákra.

A gitártémák időnként olyan erősek és fülbemászóak, hogy bizonyos dalokban legalább annyira meghatározzák az adott tétel karakterét, mint Sharon zseniális énekdallamai. Ami még feltűnő a gitárokkal kapcsolatban, hogy a korábbi lemezekhez képest jóval gyakoribbak a szólók – ezek azonban nem egyszerű húrnyűvések, öntömjénező villogások a gitárosok részéről, hanem mind szervesen részei a nótáknak.

 Az album koncepcióját adó kerettörténet dióhéjban a következő: Adott néhány alapjában véve jó lélek, akik súlyos bűnöket követtek el, de lehetőséget kapnak a sorstól, hogy jóvátegyék vétkeiket – vezeklésként a gonosz különböző megjelenési formáit kell üldözniük.

A szavalós intro után a klipes Shot In The Dark nyitja a „valódi” dalok sorát, és mindjárt a lemez egyik legfogósabb refrénjét hozza el nekünk a remek gitárszólóval színesített középtempós szerzemény. A következő tételben, a szélvészgyors In The Middle Of The Nightban Sharon angyali arca után démoni oldalát is megmutatva előveszi karcosabb, boszorkányos hangját is, amelyet néhány alkalommal már hallhattunk az előző kiadványukon. Számomra a lemez egyértelmű csúcspontja ez a nóta. A hangszeresek és a frontasszony teljesítménye is mutatja, nemcsak sajtból tudnak keményet alkotni a hollandok, megy ez nekik metálban is.

Forrás: video-karmilla.blogspot.com

Aztán nehogy túlpörögjünk, egy fokozattal lejjebb veszi a tempót az elsőként klipet kapó Faster, amely némileg a 80-as évek dallamos pop-rock zenéit idézi. Igazi rádiós sláger, nem véletlenül hallottam már többször a hazai hullámok műsorán. A sorban következő Fire And Ice-szal már teljesen belassulunk, ez a kiadvány első balladája. Van benne minden, ami egy ilyen típusú dalba kell – szívhez szóló ének, hangulatos zongorafutamok, meg egy csipetnyi gitár, valahogy mégsem áll össze igazán
.

Nem úgy hatos a számú tétel, a heavy metalos riffel induló Iron, egyszerűen lehetetlen rá nem bólogatni. Itt minden a helyén van, négy perc körül még egy nem túl bonyolult és viszonylag rövid, de annál ütősebb szólót is kapunk, csak hogy a léggitárunkat is üzembe helyezhessük. Kicsit kevésbé fémforgácsos a decemberben elsőként, mézesmadzagként elhúzott Where is The Edge, amely a The Unforgiving tételei közül talán legerősebben emlékeztet a zenekar korábbi munkáira.

Derült égből diszkógömbként érkezik aztán a Sinéad, a lemez legfurcsább dala. Elképzelhető, hogy Sharon beverte a fejét Armin van Buuren egyik lemezjátszójába, amikor együtt dolgoztak, mert ez a nóta kérem, simán lemehetne bármelyik diszkóban. A legviccesebb az egészben, hogy a Within Temptationnek még ez is jól áll.

Kilencedikként aztán jön egy a Fire And Ice-nál karakteresebb, összerakottabb ballada, a Lost, mely a Metallica Nothing Else Matters című klasszikusát idézi akusztikus gitáros kezdésével.

Az utolsó három szerzeményből sajnos egyet sem tudnék kiemelni, mivel mindhárom elég szürkére sikeredett, nem igazán találok bennük emlékezetes témát, kapaszkodót.

Dacára annak, hogy a végére eléggé „leül” az album, és annyira nem sikerült emlékezetes dalokat írniuk Sharonéknak, mint a Heart Of Everythingen, azért a The Unforgiving is egy maradandó alkotás. Mindenképpen üdvözlendő az újító szándék, amit az olyan tételek is tükröznek, mint a Sinéad, vagy az In The Middle Of The Night. Ami viszont szintén nagyon fontos, hogy az új utak keresése közben azért a fő csapásirány megmaradt, így a nagy keresgélés közepette nem veszítették el egyéniségüket.

Forrás: hotdog.hu

Negatívumként említeném, hogy több dalnál nincs már meg az a súly, az a sötét atmoszféra, ami a bandát jellemezte, mert kicsit túl könnyedre vették a figurát. Ez alighanem az erős pop és aréna rock hatások miatt lehet. A metálosabb számok viszont nagyrészt remekül sikerültek, és a Sinéad diszkó-kalandozása is igen kellemes meglepetés. Az általánosságban gyakoribbá váló gitárszólók és az egyre ötletesebb, erősebb gitártémák szintén bizakodásra adnak okot.

A The Unforgiving tehát messze nem a Within Temptation legerősebb albuma, és kicsit talán túlvállalták magukat ezzel a nagyszabású film-képregény koncepcióval, azért egy hangulatos, helyenként meglepő és bátor, többségében jó dalokat tartalmazó korongot tettek le az asztalra.

Egyébként március vége nemcsak a lemez megjelenése miatt marad emlékezetes a Within Temptation tagjai számára. Megtalálták új dobosukat, Mike Coolent, (a The Unforgiving témáit még egy svéd srác, Nicka Hellenberg dobolta föl) de ami még ennél is fontosabb, Sharonnál és Robertnél ismét tiszteletét tette a gólya – valószínűleg már fejből tudja az utat hozzájuk. A gyermekáldás ismét egy kisfiú képében érkezett, akit Logan Arwinnak kereszteltek. Így persze az eredetileg tavaszra tervezett turnét késő nyárra, illetve őszre kellett tolni, de hát legfontosabb az anyuka és a gyermek egészsége.

Amennyiben szeretnétek lecsekkolni, élőben mire képes az immár háromgyermekes anyuka és csapata, megtehetitek a Sziget Fesztiválon, augusztus 10-én.

Tracklist:

1.     Why Not Me

2.     Shot In The Dark

3.     In The Middle Of The Night

4.     Faster

5.     Fire And Ice

6.     Iron

7.     Where Is The Edge

8.     Sinéad

9.     Lost

10.   Murder

11.   A Demon’s Fate

12.   Stairway To The Skies

Megjelenés: 2011. 03. 25
Kiadó: Roadrunner Records
Hossz: 53:42

7/10

Gombos Krisztián