"Egy leszedált ország tapsolgat a szarnak"

Eszméletlen mennyiségű szemét ömlik az arcunkba nap, mint nap. Kikerülni szinte lehetetlen, hiába küzd ellene elszántan az ember fia. A Való Világ, az X-Faktor vagy éppen Győzike teljesen beférkőzött az életünkbe. De miért is?

15 perc hírnév mindenkinek jár, ezt megmondta már Andy Warhol, azt is tudjuk, hogy hatalmas királyság benne lenni a tévében, arról nem is beszélve, celebnek lenni mily’ jó. Ez a három tényező együttesen idézi elő azt a tömérdek szemetet, ami manapság a médiából ránk zúdul.

A „celebség” mára fogalommá vált, a Susogós Mackók szavaival élve: „a celeb az a személy, aki arról híres, hogy lósz*rt se csinál, és amikor lósz*rt se csinál, azt felveszi a tévé.”. Szóval érthető, miért vágyik erre oly sok, sikertelen ember. Évekig tele lesz a csini pofijával minden szennylap, akkor is, ha csak a kutyájának vesz új sapkát. Mindenki vágyik az elismerésre, meg arra, hogy kitűnjön a szürke tömegből, egyeseknek máshogy nem megy.

Azonban hiába lenne a sok léhűtő a beszélő dobozban, fogyasztók hiányában eltűnnének a szánalmas kis műsoraikkal együtt. A szatír is inkább otthon marad japán gyilokpornót nézni, ha előző nap senkit nem talál, akire ráhozhatja a frászt.

Erről van tehát szó. A kérdés csak az: a kereslet határozza meg a kínálatot, vagy a kínálathoz silányult a kereslet? Magyarul: azért folyik még a csapból is Győzike, Tüncike meg a Való Világ, mert ez kell az embereknek, vagy esetleg azért nézik az értelmesebbnél értelmesebb „realityket”, mert hozzá lettek szoktatva? Ki tudja… Mint ahogy egy gyors és cseppet sem reprezentatív felmérésemből kiderült, senki nem tud értelmes okot adni arra a kérdésre, miért nézi például a Való Világot.

Bárhogy is fáj kimondani, az emberek ma Magyarországon nyálcsorgatva bámulják a tévét, és elhisznek bármit, ami a dobozból jön. Legyen az néhány feltűnési viszketegségben szenvedő összezárva hónapokra egy házban, vagy ahogy Benkő Dániel rázza a kis fütykösét, miközben szerelmes verset mond egy tejesdoboznak. Belegondoltatok már, milyen látvány lenne ez utóbbi 3D-ben?

Régebben is voltak tehetségkutatók és hasonló műsorok, de mostanra a színvonal a béka segge alá csúszott. A legnépszerűbbet Táncdalfesztiválnak hívták. 1966-ban indult és olyan énekesek/zenekarok váltak híressé a segítségével, mint Kovács Kati, Máté Péter, Szécsi Pál vagy éppen a Hungária. Külön az előadóknak írták a dalokat, amiket még most is dúdol az ország.  Ma ugyanazokat a semmitmondó popslágereket éneklik a német, az amerikai és a magyar tehetségkutatón is. Érezzük a különbséget?

Pár hétig, hónapig tele lesz a sajtó a döntős énekesekkel, kiad mindegyikük egy gyengécske albumot, aztán mennek a süllyesztőbe, ahogy az elmúlt években az elődeik is tették. Emlékszik valaki, ki nyerte a kettővel ezelőtti Megasztárt, vagy kik voltak a döntősök hárommal ezelőtt? Nem hinném… Mégis tűkön ült egész hétvégén az ország a döntők miatt. Sőt! Hetek óta nincs fontosabb téma, mint az X-Faktor. Csodálom, hogy nem robbantottak ki polgárháborút egyik énekes rajongói sem a zsűri egy igazságtalannak vélt mondata miatt. Sokan képesek teljesen beleélni magukat, úgy vitatkoznak róla, mintha az életük függne tőle, saját sikerüknek érzik az általuk kedvelt egyén sikerét.

Pedig a való világhoz a dobozban lévőnek semmi köze. A műanyag keretek között csupán az jelenik meg, amit láttatni szeretnének a kedves producerek és műsorgyártók. Igyekeznek elhitetni a jóemberekkel, hogy minden úgy van, ahogy mondják. Sajnos elég nagy sikerrel teszik.

Közben meg a kereskedelmi tévék komplett hülyét csinálnak az egész országból. Elhitetik a nézőkkel, hogy beleszólhatnak bármibe is. Legyen az beszavazó-show vagy Megasztár döntő, a győztesek kilétét előre eldöntik. Elhiszi bárki az 50-50%-os szavazati arányt 10 perccel a döntő vége előtt? Nyilván nem azért alakult így, hogy minél többen dobjanak egy utolsó utáni sms-t 380 Ft plusz áfáért. Biztosan az egyik bulvárlap és Stohl Buci is véletlenül találta el, kik lesznek a következő beszavazások nyertesei. „Kedves Magyarország! Fel kéne ébredni!”

Manapság bárkiből sztárocska lehet, tehetség nem kell hozzá. Mert ugye, hiába tehetséges valaki, ha nem lehet eladni. Van benned némi szilikon, elég buta és elég nagy suttyó, netalántán cuki fiú vagy? Egyenes út vezet a celebséghez! De az is elég, ha meztelenül fürdesz 18 kamera előtt a wc-ben. Fura világot élünk.

A legrosszabb mégis az, hogy nem lehet elmenekülni előle, örökké nem futhatunk. Mindenhonnan jön az ember felé, egy ideig küzd ellene, aztán ellepi, mint a vörösiszap Kolontárt és Devecsert.

Igazából senkit nem érdekel Győzike, a Való Világ meg a többi agysorvasztó szenny, és nem is izgult az X-Faktor döntőjén. Valahogy mégis mindenki ezekről beszél, és mégis mindenki tud minden apró részletet. Persze, a kedves olvasó kivétel.

 Piller Krisztián