Nagyon zene hazai módra

Amióta arculatváltás történt az MR2-nél, folyamatosan kap hideget, meleget. Ha az idős, otthon unatkozó nénik és bácsik továbbra is a megszokott ritmusú, kabaréval meg fiatalságukat felelevenítő műsorral megfűszerezett adást akartak hallani a Petőfi Rádióban, kénytelenek voltak áttekerni egy másik sávba. A Petőfi Rádió ugyanis új, fiatalokat célzó struktúrát alakított maga köré. A lehető legnagyobb sikerrel.

A közszolgálati rádiók mára legnépszerűbbé vált csatornájának 2007-ben megválasztott új elnöksége ugyanis olyan adósságokkal vette át azt, hogy majdhogynem ingyen koporsót is kaptak a stúdió és papírkupac mellé. Az arculatváltással azonban nem elég, hogy rendezték a tartozásokat, de még jövedelmezővé is tették a rádiót, a hallgatottságot is növelték, és rádiótörténelmet írtak. Mert tudták, reform nélkül nem jöhet változás és jólét. Többeknek kéne így gondolkodni. Vagy elég lenne csak gondolkodni is.

A hallgatók elképesztő felszabadultsággal és boldogsággal kapcsoltak kedvenc rádióadójukra, és hallgatták a Magyarországon kevésbé ismert zenei stílusokat, formációkat, kezdő és felemelkedő félben lévő bandák hanganyagait, akusztikus stúdiókoncerteket, fesztiválanyagokat, stb. Lehetőséget kaptak a szereplésre olyan fiatalok, akiknek ez a közszolgálati rádiók szigorúan szabályozott erdejében nem adatott volna meg soha. Persze egy idő után már csak egy bizonyos keretből gazdálkodtak a zenei szerkesztők, ami azért összevonta a szemöldökömet. Unalmas volt minden reggel Beck Zoli nyavalygására ébredni, ebédet főzni a „Hajolj bele a hajamba” című számra, vagy füstölők közt haverokkal lazulni Lovasi éppen aktuális formációjának kompozíciójára. Viszont volt ez a lázadó másság, ami az adó egyedülálló báját és kőkemény gerincét adta.

Egy ideig jó is volt ez a szabadság, aztán megjelent a megszorítások mindenható pallosa, az ORTT, karöltve a begyöpösödött ellentáborral és konkurenciával. Leginkább a rádió közszolgálatiságát vonták kétségbe. Az MR2 a már jól ismert „zene tanuláshoz című kulturális rovatunk/műsorunk következik” (és társai)című, pusztán zenét sugározó blokkjaival csapta le az Országos Rádió és Televízió Testület magasnak hitt labdáját. A bevétel folyt, a hallgatók soha nem látott tömege imádta, miért engednének belőle? A konkurens adók persze nehezményezték, hogy nekik dupla annyit kell dolgozni, hogy eleget tegyenek a közszolgálatiságnak, mint a szóban forgó kollégáiknak. Váltani azonban egyik sem bátorkodott. Máig nem értem, miért.

Sportszerűtlenség vagy sem, az MR2 elindított egy folyamatot, amelyet nem szabadott volna elfojtani, elvégre nem Észak - Koreában vagyunk. Ehelyett ennek kellett volna az elkövetkezendő jó pár év irányadó médiumának lenni, demonstrálva, hogy másképp is lehet. Nem majmolásra gondolok, az megint a ló másik oldala. Egyediség a szó, amit az olvasó keres.

Elnökségcsere okán új nap virrad az MR2 Petőfi Rádióra. Lehet, az idős, otthon unatkozó nénik és bácsik visszakapják, amit elloptak tőlük a média Robin Hoodjai, és újra kabaré lesz itt minden. Az ajtót becsukják itt, de egy másik mindig kinyílik ott, szóval biztos nem maradunk korszakalkotók nélkül. Így vagy úgy, de tovább szól a rádió, mi pedig megint mehetünk majd arccal a dalnak.

Mácsadi Anni