Fagyhalál

December közepéig országosan már több mint 40 ember fagyott halálra. Az idei, kivételesen hidegnek nem mondható télben ez nem csekély szám. Ami azonban még bődületesebb, hogy ennek a 40 esetnek közel fele nem a szabad ég alatt történt.

 Sajnos, nem újdonság, hogy a téli hideg beköszöntével néhány szerencsétlen embertársunkat utoléri a sötét lovag. Talán már el is engedjük a fülünk mellett, hiszen sokak szerint „az csak az amúgy is állandóan kellemetlenkedő hajléktalanokat érinti. Legalább egyel kevesebb kéregető lesz az utcán!” Elképesztő, hogy milyen könnyen kiveszik belőlünk az emberség.

 Ezt nem foghatjuk rá a szívtelen, zárkózott városiakra, hiszen a legtöbb ember nem is akar tudomást venni a hasonló hírekről. Amíg neki tető van a feje felett, a társadalomból kirekesztettekkel nem foglalkozik. Siralmas a helyzet szociális érzékenységünk terén. Tarlós István, budapesti főpolgármester november elején bejelentett Társadalmi Megbékélés Programja is sok kérdést vet fel. Bár az a szándék, hogy a főváros utcáit és aluljáróit visszaadják azok rendeltetésszerű használatára, dicséretes, de a másfél hónapos határidő és a végrehajtás módja nem éppen hajléktalanbarát. Az előzetes tervek szerint szakemberek felmérik, hány fedél nélküli kollega él az aluljárókban, és amellett, hogy figyelmeztetik őket a decemberben életbe lépő rendeletről, elmondják az opciókat, hova is mehetnek utána (leginkább a fenébe). A választási lehetőségek között szerepelt menhely, albérlet, szociális otthon és kórház is, amit azért nem értek, mert az utóbbi idők tendenciái szerint minden beteget hazazavarnak, hogy az eladósodott kórházaknak minél kevesebb szájat kelljen etetni. Akkor most miért csinálnak melegedőt a kórtermekből?

A program kivitelezésénél ezen kívül is merültek fel problémák, ami nem kevés támadási felületet jelent. A hajléktalanok számlálását ugyanis délelőttönként végezték, amely ugye holtidőnek számít. Nem tűnt fel senkinek, hogy az így kapott 116 fős érték még pécsi viszonylatban is kevés. Amikor pedig elérkezett a december 15-ei határidő, az érintetteket valóban kitették az aluljárókból az utcára. Az már Tarlós személyes pechje, hogy éppen akkor köszöntött be kis hazánkba a tél, a maga -17 Celsius fokával.

Ami azonban össztársadalmi viszonylatban is elkeserítő, hogy az utóbbi időben nem csupán a hajléktalanok és részeg ároklátogatók kihűléséről hallani, egyre többször hír születik saját lakásukban halálra fagyott idős nénikről és bácsikról is. A kisnyugdíjasok többnyire még előbbre tartják a számlák kifizetését, mint a parabola antennát. Miután a csekkeket befizették, a maradék pénzt próbálják meg elosztani a gyógyszerek és a napi betevő között. Ahol tudnak, spórolnak, ez pedig az étel minőségét, mennyiségét, az ún. luxuskiadásokat és természetesen a víz-, gáz- és fűtésszámlát érinti. Ennek eredményeképpen egyre többen fagynak meg álmukban. Talán éppen a mellettünk lévő lakásban.

Liebhauser Edina