Facebook függőség

Mindenkinek vannak rossz szokásai. Nevezhetjük ezeket szimplán „rossz szokásoknak”, függőségnek, addiktivitásnak vagy akárminek, a lényeg ugyanaz marad: van valami, ami rabul ejtett és lehet, hogy már nem is tetszik annyira, le is akarjuk tenni, de nem bírjuk. Ma, 2010-ben a leggyorsabban terjedő és legtöbb ember által használt „drog” ingyenes és legális: ez a Facebook.

Kezdjük a legelején: 2002. április 14-ét írtunk, amikor elindult egy olyan magyar oldal, amellyel még soha nem találkozhattak az internetezők. Útjára bocsátották ugyanis az első közösségi oldalt, az iWiW-et. Pontosabban akkor még csak a WiW-et, ami a Who is Who angol szóösszetétel (jelentése: ki kicsoda) rövidítése. A szájt első i-jére a pont 2005-ben került, így internacionálissá téve az oldalt (international Who is Who). Ekkor robbanásszerűen megnőtt a regisztráltak száma, így egy évvel később már a magyar internetezők legnézettebb weboldala lett.

Aztán jött a Facebook, és mindent elrontott. Még magyar klónjánál is nagyobb robbanással tört be a hazai netezők közé, körülbelül fél év alatt elérte, hogy elfelejtsük az iWiW-et, és szépen, lassan függővé tett minket. Tette mindezt úgy, hogy nem csinált mást, mint megosztott és uralkodott. Az alapokat (chat, levelezés, profilok) ugyan maga Mark Zuckerberg, az alapító készítette el, de amiért mégis magával ragadott, azokat maguk a felhasználók készítették. Hogy is tette mindezt? Egyszerűen a kezünkbe adta a lehetőséget, hogy csináljunk saját alkalmazásokat. Így jöhetett létre a Phrases, a FarmVille, a MafiaWars, és a többszázezer alkalmazás és játék, ami unalmas óráinkat leköti nap, mint nap.

De biztos, hogy olyan unalmasak azok az órák? A válasz egyszerű: nem. Millió más, és hasznos dolgot lehetne csinálni, sőt, kellene csinálni ezek helyett, ám egy idő után szinte külön iparág fejlődött ki a facebookos játékokra. Jó példa erre a Zynga: játékainak nincs konkrét végcélja, de szemmel láthatóan az a lényege, hogy minél többször, minél többet üljünk a gép előtt. Ráadásul a továbbjutáshoz szinte muszáj, hogy az ismerőseinket is belevonjuk az alkalmazásba; különben lelassul, vagy egész egyszerűen megszűnik a játék menete. Egy egyszerű példa erre a legújabb üdvöskéjük, a CityVille: a feladatunk, hogy egy városkát építsünk, amihez energiára, pénzre és nyersanyagra van szükség. A pénzt bizonyos időközönként (5 perc és 2 nap között) szedhetjük be, épületektől függően, a nyersanyagokat pedig növények ültetésével, majd learatásával tudhatjuk magunkénak. Persze az ültetés és az aratás között itt is ennyi időt kell várnunk, így az első pont (minél többször, minél többet játszani) már teljesült is. A másodikat pedig úgy érik el, hogy ha valaki a szomszédunk lesz (tehát beszáll a városépítésbe), akkor külön energiát és nyersanyagot kapunk. Sőt, további házak felépítésekor sokszor még alkalmazottnak is fel kell venni az ismerőseinket bizonyos épületekbe, amit persze neki is el kell fogadnia, játékon belül. Ezzel még azt is elérik, hogy ők is aktív játszók legyenek, hiszen nem tudni, mikor fut be hozzánk egy új kérés.

Ez a példa természetesen csak egy volt a milliónyi lehetőség közül, amivel a Facebook- on élhetünk. Mint minden függőségnél, ennél is csak rajtunk áll, hogy megszabadulunk-e tőle, vagy sem. Őszintén: ki az aki nem vállalna be bármilyen bugyuta kis játékot, ami esetleg még jó is, csak hogy ne kelljen azt a sok hülyeséget megtanulni (az egyetemen)?

Fromvald Karesz