Mindenki így kezdi,
Előbb édesen,
cukorsüveggel
és langymeleg tejjel
pumpálva tele,
kis krémporral,
csokival és fahéjjal,
tejszínhabos mámorokkal.
Később jön a
Kockacukor,
a szögletessé gyúrt hógolyó,
mellé egy kis krémlikőr,
hogy feledtesse
az összetört álmokat,
és hogy belemártsuk
a moshatatlan szennyest.
A tej marad.
Már a cukrot is elhagyom.
Keserű az élet,
majd pont a kávé
szűnik meg fanyarnak lenni!
Mentolos fogkrémmel
tompítom az aromát,
amit szeretek.
Órákig áll
a csészében a kanál,
beledermed,
mint a halál.
Kávém már rég nincs,
tejért sem mentem a boltba,
és most a csészébe
száradt zaccra
meredve arra gondolok:
Igazat szólt anyám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése