A Pécs egyik kultikus helyévé vált vendéglátó-ipari egység, a Zöld, két szék közé esett- vagy megvágják a nyitva tartás hosszát és mérsékelik a zeneszolgáltatást, vagy végleg lehúzhatják a rolót. Köszönhetik/ köszönhetjük mindezt a házsártos környéken lakóknak.
Árulkodni nem szép dolog, tanították sokunknak az óvodában, a „míg ez másokat nem zavar, azt csinálhatsz, amit akarsz” gondolattal egyetemben. Úgy látszik, kevesek figyeltek oda e szavakra- az egyik és a másik oldalról egyaránt.
A „Zöld övezetben” élők Júdás módjára csókot leheltek a kocsma orcájára, a tüchtig igazságszolgáltatás meg hozta a rendeletet, és éjféli zárásra kötelezte az üzemeltetőket. Történt mindez december harmadikán- azóta zenét sem lehet hallani a Zöldből, ugyanis a fő probléma nem magával a hellyel, hanem annak hangerejével volt. Megfelelő papírok és intézkedések hiányában tehát éjfélig üldögélhetünk néma csendben kis mécsesekkel körberakott asztalunknál, Szalont kortyolva és zsíros kenyeret majszolva. A bátrabbak benyomhatják telefonjuk zenelejátszóját, de számolniuk kell a ténnyel, hogy öt percen belül egy agresszív nyugdíjas megjelenik az ajtóban, és görbebotjával kiüti kezéből a hatalmas decibelekkel lüktető készüléket. Óvatosan tehát.
Teljesen érthető egyébként Szomszédék reakciója. Két műszak és hat gyerek ágyba tuszkolása után én sem mosollyal az arcomon szenderülnék álomba, ha közben pohárcsörömpölés és részeg kacaj az aláfestő zene. Ugyanakkor nem valószínű, hogy az utcazajtól hangosabban tombolnának a folyamatos pincéri felügyelet alatt álló vendégek, de erről csak az idáig hallgató, maguk elé hümmögő lakók tudnának hiteles véleményt mondani, amire mindenki roppant mód kíváncsi.
Mint rendszeres vendég, elmondhatom, hogy Tulajék nem egyszer szóltak a kerthelyiségben vigadó fiatalságnak egy csendesebb hozzáállás reményében, amit hellyel-közzel, de többnyire sikerült betartani. Mivel egy demokráciának csúfolt rendszerben élünk, mindenkinek jogában áll egy szórakozóhelyen illetve kocsmában olyan viselkedést tanúsítani, amilyen neki éppen jól esik, elvégre erre valók ezek a helyek. Hogy valaki nem tud kulturáltan szórakozni, az megint egy másik dolog, de kétlem, hogy ez a hely hibája lenne. Így (egy másik szemléletes példával élve) ha Pistikének kedve szottyan a 30-as járaton pukizni, nehogy már a sofőrre, avagy a Pécsi Közlekedési Zrt-re ripakodjunk, inkább Pistikét neveljük meg, ha már édesanyukája nem tette meg. Attól még, hogy a 30-as járatot emiatt betiltjuk Önkormányzat Bácsinál, Pistike egy másik járaton ugyanúgy elengedheti magát, a gondunkat tehát nem oldottuk meg.
Az igazság relatív; ezt már az általánosban illetve az utcán tapasztalhattuk meg első ízben. Tehát az egyik oldalnak is igaza van és a másiknak is. A fennálló probléma orvoslására épp ideális a Zöld vezetőségének ötlete, amelyet jobb helyeken kompromisszumként emlegetnek. Primitív egymásra mutogatás, acsarkodás és hátbatámadás helyett üljenek le a felek, és kössenek olyan egyezséget, amivel Mekk Elek is jóllakik, és a káposzta is megmarad.
Engem is sok minden zavar, például szeretném, ha az öreg nénik nem torlaszolnák el szatyraikkal a busz farába vezető utat, szeretném, ha a Sparban mindig állna ember a húspult mögött, vagy ’Szeretném, ha vadalmafa lennék’, de az sem lenne rossz, ha felhőtlenül tudnék szórakozni a barátaimmal Zöldben… de az élet nem kívánságműsor, ugye. Bizalommal várjuk a fejleményeket.
Az már csak hab a tortán, hogy évek óta az önkormányzatnál vannak a zenejátszás engedélyeztetéséhez szükséges papírok...
VálaszTörlés