„Bálnák ki a partra”

Az emberiség szereti azt hinni, hogy övé az egész univerzum, azt tehet a körülötte élő teremtményekkel, amit csak szeretne. Kapzsi és nemtörődöm életvitelével elérte, hogy mára a fajok egyharmada a kihalás szélén áll. Sajnos az ember nem tart itt, pedig kipusztulásával megmenekülnének a többiek.

A faj, amely a legfejlettebbnek gondolja magát, csupán kedvtelésből és luxus igényei kielégítéséért mészárolja le az egyébként veszélyeztetett állatokat is. Természetesen a nemzetközi közösség igyekszik mindent megtenni a kihalás szélére sodort fajok védelmében, de több ország is figyelmen kívül hagyja az egyezményeket. Hiába, az önös érdekek fontosabbak… Legutoljára Oroszországban hoztak egy érdekes és vitatható döntést, hogy megvédjék a jegesmedvéket a kihalástól: ötven év után újra engedélyezik a vadászatukat. Csukcsföldön (az oroszok északi területén) 29 jegesmedvét lőhet ki a lakosság. A döntés abszurd, hiszen egyes becslések szerint évente majdnem száz állatot ölnek meg orvvadászok. Tehát az intézkedéssel csak tovább csökken az antarktiszi jegesmedve populáció, amely mára alig éri el a húszezres egyedszámot.

Kép: origo.hu

A döntés hátterében az állhat, hogy a medvék a sarki jégtakarók olvadása miatt egyre közelebb mennek a lakott területekhez, hogy élelmet szerezzenek. Emiatt, pedig fenyegetve érzik magukat az emberek. Tehát a legegyszerűbb lemészárolni a szerencsétlen állatokat, akik a mi felelőtlenségünk miatt kerültek nehéz helyzetbe.

Nálunk hasonló a helyzet „kicsiben”. Rókáktól retteg egész Kozármisleny, ugyanis éjszakánként „terrorizálják” a városkát. A bama.hu beszámolója szerint kukáznak, csirkét lopnak, megrágcsálják a kint hagyott cipőt és számos hasonló bűncselekményt követnek el. Misleny terjeszkedése miatt az állatok kiszorultak az életterükről, nehezebben jutnak táplálékhoz, ezért most veszniük kell: az elfogott rókákat elaltatják. Logikus lépés, nem? 

Vajon mennyire lennének boldogok például a kanadaiak, ha a fókák botokat ragadnának, és agyoncsapnák, aki belép a területükre? Ugyanis Kanadában sportot űznek abból, hogy a vadászati szezonban csákányos végű botokat vesznek magukhoz, és nekiesnek a védtelen állatoknak. Ez korábban még a megélhetését biztosította sokaknak, mára azonban átcsapott feszültség-levezető mészárlásba, ugyanis elenyészőre csökkent azok száma, akik ténylegesen megélhetést látnak az állatokban. 

Az Európai Unióba nem lehet behozni semmilyen fókából készült terméket, kivéve, amit személyes célra vásároltak odaát, de ezek nem hozhatóak forgalomba. Európa így próbálja védeni a fókákat, ám a kanadai kormány kiáll a vadászok mellett, ők pedig állítják, teljesen humánus módon ölik le az állatokat. Tagadják, hogy élve nyúznák meg a fóka bébiket, akiknek a bőrét aztán busás pénzért, menő üzletekben árulják bundaként. Ahhoz, hogy egy díva magára ölthessen egy ilyen gúnyát, nyolc fókának kell elpusztulnia.

A grönlandi fóka, amelyből Kanada partjainál kb. öt és fél millió él, nem számít veszélyeztetett fajnak, de a mértéktelen fajirtásra nem lehet mentség, hogy „van belőlük elég”. Kanadaiból is rengeteg van, mégsem gyilkoljuk őket unalmunkban.

A bálnákat is nemzetközi egyezmény védi 1986-tól, azonban három ország nagy ívben tesz rá. Japán, Izland és Norvégia. Egyedül utóbbiban folyik hivatalosan a kereskedelmi vadászat, a másik két helyen „kutatási célokkal” magyarázzák a bálnák tömeges pusztítását. Ürügyük szerint csak felépítésüket és a környezetváltozás hatásait tanulmányozzák rajtuk, közel ezer bálnát vadásznak le évente, amelyeknek a húsa éttermekbe, boltokba és állateledelekbe kerül.

Miközben a nemzetközi közösség tehetetlen a vadászok ellen, akad egy szervezet, amely minden eszközt bevet, így sikerrel védi a bálnákat. A Sea Sheperd hajói hosszú évek óta küzdenek a japán vadászokkal, a fizikai kontaktustól sem riadnak vissza, hogy megakadályozzák a bálnák legyilkolását és partra hurcolását, ahol szappant csinálnának a zsírjukból és kozmetikai szerekbe raknák.

Kép: vilagszam.hu

Ételként végzik a cápák is, pontosabban csak az uszonyuk. Egy tányér cápauszony leves ára a száz dollárt is elérheti, ami majdnem húsz ezer forint. Pont ez vonzó benne a gazdagok számára, felvághatnak vele a kis barátaik előtt. Talán, ha mellékelnének egy videót a leves mellé, amin az uszony beszerzésének módja látható, elmenne a burzsujok étvágya tőle. Bár egyáltalán nem biztos.

Mivel a cápának csak az uszonyát tudják értékesíteni, nem bonyolítják túl a halászatot és a cápatetemek elhelyezését. A kifogott halak uszonyát levágják, majd élve visszadobják őket a tengerbe, ahol azok éhen halnak, mivel uszony nélkül mozgásképtelenek vagy kivéreznek. 

Miközben nő az igény az alapanyagra, az egyre inkább fogyóban van. Az irtásszintű halászat hatására drasztikusan lecsökkent a cápák száma, egyes fajok már a kihalás szélén állnak. Éppen ezért, tavaly decemberben az amerikai szenátus elfogadott egy törvényt, miszerint a Mexikói-öbölben és az Atlanti-óceánban tilos a cápák uszonyának levágása. Hawaii-on, pedig nyár óta érvényben van a jogszabály, ami tiltja az uszony birtoklását, árusítását és terjesztését. Jelenleg Kínában próbálja elérni ugyanezt egy képviselő.

Kép: ujsag.allatvilag.net

Az elefántok helyzete sem áll rózsásan. Ha ilyen ütemben vadásszák őket, az afrikai elefántok 2020-ra kihalhatnak, de ázsiai társaik is hasonló cipőben járnak. Belőlük leggyakrabban szobrok, ékszerek, evőpálcikák készülnek. Thaiföldön 1970 óta tiltott az elefánt vadászata és kereskedelme, ám a törvénynél erősebb a kereslet, így a vadon élő példányok száma háromezer alá csökkent. A nemzetközi elefántcsont-kereskedelem ’89 óta tilos, viszont az orvvadászok felszereltebbek és többen vannak, mint a vadőrök, akik csak bottal ütik a nyomukat. 

A lista korántsem véges, az egyenlőtlen küzdelem és a kapzsiság a kihalás szélére sodorta a Föld élővilágának egyharmadát. Az emberiség valamilyen oknál fogva felsőbbrendűnek hiszi magát és nem veszi figyelembe a többi állatot, pedig nekik is legalább annyi joguk van az élethez, mint az embereknek.

Lenne jajveszékelés, ha fegyvert ragadhatnának, és harcba szállhatnának az életterükért… De szerintem az sem tetszene senkinek, ha jönne egy földönkívüli faj, és ledózerolná a Földet, mondván: „a tervezett új hiperűrsztrádájuk útvonalában” van.

Őseink is vadásztak jegesmedvére, rókára, tigrisre, orrszarvúra vagy éppen bálnára, de akkor a túlélés volt a cél, nem pedig az, hogy felvágjanak a vagyonukkal. Nem az a baj, ha a létfenntartás végett megölnek egy állatot, hanem az, ha mértéktelenül teszik. Persze, nem csak az emberiség hanyagsága miatt tűnnek el fajok, ez a természet rendjéből, és az evolúcióból adódóan bizonyos időközönként bekövetkezik. De lehetőleg ne avatkozzunk bele ebbe a folyamatba.

A legnagyobb igazságot Gandhi fogalmazta meg a témával kapcsolatban: „A világ erőforrásai elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki szükségleteit, de nem elegendőek ahhoz, hogy kielégítsék mindenki mohóságát.”

Piller Krisztián