Ez a való világ

Ha sétára adom a fejem, igyekszem figyelni a körém magasodó világra. Madarak röptét nézem, számolom a fákat, kerülgetem a beton repedéseit, figyelem az embereket és figyelem a plakátokat. Utóbbiról vasárnappal bezárólag leszoktam.

Tehát sétálok a hetedik napi merengésben, majd egy pillanat alatt lefagytam, annak ellenére, hogy téli időjáráshoz voltam öltözve. Megcsapott a fantasztikum szele: VV Akárki a Zionban riszál szombat este! Ó, hogy ez már elmúlt? A kutya fáját, pedig ki nem hagytam volna! Pláne ilyen reklám mellett: egy közel sem bizalomgerjesztő férfi pózolt egy még kevésbé bizalomgerjesztő beállásban, hirdetve, hogy a „Való Világ után egyenesen Pécsre megyek, és ez mennyire jó nektek, emberek, bulizzatok velem, mert én vagyok a magyar James Dean, yeah!” Sőt, fényképezkedni meg koccintani is lehetett vele. Azt a mindenit! 

Gondoltam, rákeresek a kiposzterezett tagra, elvégre kollégáival együtt az országunkról festett kép egyik meghatározó ecsetvonásáról van szó. Párjával szakítottak, aztán mégsem szakítottak, magányosan szexelt, a villában mindenki kiborult miatta, anno megkéselték, tetkós és mindenki rajong érte (kivéve, akik kiszavazták). Körülbelül ennyit tudtam meg másfél perc alatt, és ez bőven elég volt ahhoz, hogy megerősödjek a televízióval szembeni kiábrándultságomban. Nagy az a bizonyos állatkert, viszont publikum nélkül nincs cirkusz sem. 

Fantasztikus, ebben az országban mire nincs igény. A partyfotók korát éljük, ami valljuk be, közel sem a művészi fotózásról szól, csak arról, hogy lenyomata legyen egy-egy végigtivornyázott éjszakának, megmutathassuk magunkat a neten, kivel voltunk épp, mit csináltunk, mennyire menők vagyunk, hogy egy kis diszkógömböcskének öltözve pózoltunk DJ HMCS- vel. Értelme nem sok van, de a szintén értelemszegény mikrokörnyezetünkbe akár ez is meghozhatja a napfénynek hitt vakut. Kinek mi. Előnye lehet, hogy másnap könnyebben tudjuk összevakarni az emlékeinket, esetleg dokumentáljuk, kitől fogant szerelmünk későbbi gyümölcse vagy hasonlók. Hátulütő, hogy a kattintás után elkerekedett szemmel ülünk a monitor előtt, és nem értjük, miért van fenn a képünk az internet pöcegödreinek tartott sztároldalakon (tettek, következmények - együtt járnak). Mégis szeretjük és követeljük ezt a jelenséget. A fotósnak pedig valamiből meg kell élni, tehát a show pörög tovább.

A másik dolog, amikor téveszméink vannak arról, hogyan születik a csillag. Először jöjjön egy kis fizika (nyugi, általános nyolcadik): némi por és gázfelhő összeverődik, maggá sűrűsödik, gravitációjával forró gázgömböt húzva maga köré, ami egyébként „világít az égen” (mérettől és más tényezőktől függően változó intenzitással, de ezt hagyjuk). A nagybetűs SZTÁROK ettől némiképp eltérően úgy kelnek életre, hogy nemes egyszerűséggel letesznek valamit az asztalra, amivel megtolják a művészi emberiség kollektív szekerét. Fontos kritérium még, hogy mindezzel megnyerje a befogadó közönséget. Kétféle csillagot szültünk meg, a VV-nek nevezett jelenséget azonban egyik esetbe sem sorolhatjuk be. Mire fel hát a rajongás? 

A senkikből lett valakik szerepében tetszelgő polgártársakkal könnyen azonosulhatnak azok, akik követik bekamerázott életük perceit, ami alatt nem sok mindent csinálnak hátsójuk vakarásán kívül. A lakók szorgosan üldögélnek a luxust megtestesítő villa valamelyik sarkában, és sírnak pornós vagy sittes múltjukat fel-felidézve, meg hogy mennyire sanyarú az élet. Nagyot sóhajtva meg benyújtják a stábnak azt a nyolc és fél méter hosszú listát, amin a „szükségleteiket” sorolják. Fél órán belül pedig komótosan megjön a szállítmány. Tényleg silány az élet a való világban. Mi van ez után? A delikvensek többnyire ugyanúgy a képernyőkön maradnak (oda is valók), ontják magukból az észt, vigyorognak, felmarkolják a lét (ami a tét), és hazamennek élni azt az életet, amit mi is mindannyian élünk. Irigykedhet rájuk a tévénéző lakosság? Kicsit sem, de megteszi. Aki meg inkább a tényleges való világot választja, be sem kapcsolja készülékét, mert csak valami olyan kultúrszenny ömlik rá, amitől egy idő után zombivá válna. Józan ember ezt nem akarhatja. 

Mácsadi Anni