Tilos lesz a dohányzás szórakozóhelyeken - Jó ez nekünk?

Egy törvényjavaslat nyomán még idén kitilthatják a dohányzást minden kocsmából, étteremből, kávézóból, szórakozóhelyről. Persze, csak akkor, ha az Országgyűlés elfogadja, és nem fogy ki addig Schmitt Pál tolla. Várhatóan hatalmas felháborodást vált ki a törvény elfogadása. De miért is? Érvek és ellenérvek a „tovább” után.

Fotók: Mácsadi Anni

„Nyugaton már megoldották a problémát”, most rajtunk a sor, mondhatnánk, ám ennél sokkal bonyolultabb a helyzet. A dohányzás teljesen beleivódott a kocsmai „kultúrába”, a cigifüst még számomra is – nem dohányzom – természetesen velejárója az esti sörözéseknek, hát még azoknak, akik egyik szálat szívják a másik után! Európa több országában már korábban bevezették a dohányzási tilalmat, egy ideig mindenhol tiltakoztak, hőbörögtek, de a szabály az szabály. Nehezen, de beletörődtek, Angliában a kocsmák forgalma megnőtt, míg az íreknél jelentősen visszaesett. Utóbbiak igen „előkelő” helyet foglalnak el az európai országok dohányzási statisztikájában, ám mi, magyarok, őket is lepipáljuk. Magyarország Európa ötödik legtöbbet bagózó nemzete. Nyilván nehezen viselné az ország, ha elfogadnák a törvényjavaslatot, de talán túlélnénk.

Alább szerkesztőségünk egy-egy tagjának pro és kontra véleményeit olvashatjátok:

Friss levegőt mindenkinek!

Igen jó döntés lenne az Országgyűléstől, ha kitiltanák a dohányzást a kocsmákból, kávézókból. Ha az ember belép valahová, olyan sűrű füst csapja meg, mintha Erdei Zsolttól kapott volna maflást. Rövid bent tartózkodás után meg ömlik a könny az ember szeméből, és annyira csíp a füst, hogy néha muszáj kimenni a friss levegőre. Ez főleg télen roppant kellemetlen. Nem is beszélve arról, hogy egy-egy átmulatott este után reggel az egész lakás „illatozik” a szagtól, amit ruhánk szív magába. Bárhova is ülünk be, ezt nem tudjuk elkerülni, nagyon kevés helyen oldották meg, hogy csak bizonyos helyiségben lehet pöfékelni. 

Az sem mellékes, hogy kismillió betegség, köztük a tüdőrák kialakulásában is nagy szerepet játszik a dohányzás. Mindenki tud róla, és mindenki sz*rik rá. Egészen addig, amíg ki nem köhögi a tüdejét, vagy nem kell levágni a lábát. Köszönöm szépen, én ezeket megspórolnám magamnak! Ám hiába próbálom kerülni a cigit, ha körülöttem mindenki szívja. A passzív dohányzás ugyanis károsabb, mint a sima füstölgés. Hiába próbálnak „vigyázni” rám, hiába teszik arrébb a hamutartót, hiába teszik a másik kezükbe a bagót, és hiába fújják a másik irányba a füstöt, ez maximum két percig megoldás. Utána önkéntelenül elfelejtik az óvintézkedéseket, és kezdődhet elölről a harc a friss levegőért.

Nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, rengeteg országban bevezették már a tilalmat. Mindenhol rettegtek tőle, hogy csődbe megy a vendéglátó ipar, ám nem történt meg. Nálunk is ez az ellenzők egyik fő érve. Nyilván lesz némi visszaesés, de a többség inni, meccset nézni, beszélgetni, tehát szórakozni jár a kocsmákba, azt pedig nem tiltják be. Több országban a kezdeti csökkenés után jelentősen nőtt a vendégek száma. Kellemesebb olyan helyen ücsörögni, ahol lehet látni a szemben ülőt, mert nem burkolózik füstbe az egész feje.

New Yorkban és Skóciában jelentősen csökkent a szívkoszorúér-elzáródások valamint az infarktusok száma a törvény bevezetése után az első évben. Ezzel rengeteg pénzt spóroltak az egészségügyben, jelentősen többet, mint amennyi pluszt hozott a több cigi adója állambácsinak.

Szerintem jó a javaslat, idővel lenyeli mindenki a korlátozást, és a pozitív hatások érzésem szerint többet nyomnak a latba, mint a felmerülő kellemetlenségek. A tiszta levegő mindenkinek jár, aki pedig nem kér belőle, majd cigizik a wc-ben, vagy a -10 fokban.

Máshogy is meg lehetne oldani, minthogy a társadalom által kikényszerített függőségben szenvedőket kitiltjuk innen-onnan!

Le kell szögeznem, nem vagyok dohányos, de egyes esetekben, például mikor muszáj valamivel ellensúlyozni az alkoholmámort, én is a cigaretta után nyúlok. Ez van, ez segít magamhoz térni, vagy legalább csinálni valamit a kezemmel és koncentrálni valamire. Az előttünk álló intézkedést sem fogadtam egyöntetűen pozitív vagy negatív véleménnyel.

A negatív mellékhatásokat más eszközökkel is lehetne csökkenteni, talán nem kellene egyből ilyen radikális intézkedéseket tenni. Például, ha minden vendéglátó egységnek lenne dohányzó és nem dohányzó részlege, ki-ki eldönthetné, hol szeretné tölteni a délutánját, estéjét. Továbbá nem hiszem, hogy nem lenne értelmes (bár drágább) megoldás az, ha normális szellőzőrendszerrel rendelkezne minden zárt helyiség. Ha már ilyen van, könnyebben jár a levegő, tisztul is, frissebb is, a dohányosok is maradhatnak a helyükön, mellettünk. Arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a dohányosok nagy része igen toleráns a többiekkel. Nem nagyon találkoztam a környezetemben olyannal, aki direkt az arcomba fújta volna a füstöt, vagy rajtam nyomta volna el a csikkeket. Igen, tudom, hogy attól még én is belélegzem ennek egy részét, de legalább látom a másikon, hogy heccből, vagy, mert egy sátáni illető, nem akar nekem ártani.

Azt is figyelembe kellene venni, hogy vajon miért ilyen nagy a dohányosok száma. Unalomból talán még nem gyújtott rá senki. Alapvetően szerintem azért szokott rá a társadalom egy része, mert így tudja túlélni a hétköznapokat, a túlzsúfolt életet, az egyre halmozódó problémahegyeket. Valaki alkohollal, mások kajával, megint mások a sporttal gyűrik le a stresszt. Sajnos a cigi (meg a túlzott zabálás is) káros az egészségre, de ezzel már nem nagyon tud foglalkozni az, aki rászokott. Szerintem emiatt mindenki szeretné letenni, de sajnos túl jól nyugtatja az idegeket ahhoz, hogy random sikerüljön az elhatározást tartósan beváltani. Talán ha sikerülne legalább minimálisan javítani az emberek életkörülményein, ezzel is kevesebben nyúlnának a cigi után. Persze ez megint csak egy utópikus képzelgés tőlem.

A legfőbb okom, amiért nem vezetném be ezt az intézkedést az, hogy ha rákényszerülnének a cigisek arra, hogy kicammogjanak a kocsma elé rágyújtani (holott már elvileg az utcán sem lehetne… akkor most mindenki maradjon otthon?), az teljesen megölné a beszélgetést. Elvesztik a fonalat a benn maradottakkal, ők is lemaradnak arról, ami közben kinn folyik. Nem lehet értelmesen társalogni úgy, hogy mindig meg kell szakítani, mert a fél társaságnak el kell vonulnia. Én is szeretném, ha mindenki leszokna, de ez nem fog megtörténni, egy darabig még biztosan nem. Addig viszont valami köztes megoldást kellene alkalmazni.

Aztán ha már itt tartunk, akkor zárjuk be az összes Mekit, Burger Kinget, tiltsuk be a zenét, mert halláskárosodást okoz, a számítógépeket, mert romlik a látásunk…

Cziszer Marietta, Piller Krisztián