A Kodály Központ újra lendületes programmal csalogatja Pécs lakóit, március 24-én ugyanis a Csík zenekar lép fel Ferenczi Györggyel és a Rackajammel. Idősebb és fiatalabb generáció együtt élvezheti a népzene, blues, jazz és könnyűzene műfaji elemeinek keveredését este héttől.
A friss, ébredező tavasz egy csütörtök estéjén jó kis kikapcsolódást nyújthat a Csigaházban megrendezett, fergeteges párosítású együttesek koncertje. Kevesen vannak, akik nem ismerik a Csík vagy a Rackajam formációt, viszont őket sem szeretném kihagyni egy vidám élményből. Jöjjön egy kis kedvcsináló ismertető.
Ferenczi György és a Rackajam. Mielőtt életemben először találkoztam nevükkel egy koncerten, hatvan és a halál közt évődő, ráncaikon és térdig érő bajszukon kapaszkodó rackajuh pásztorokat képzeltem magam elé, amint pásztorbotok és sípok segítségével sajtolnak ki magukból valamilyen pusztai délibábokat idéző dallamhalmazt. Féltem is, hogy mi lesz, ha ezek a bácsik a színpadon a kaszás elé rogynak. Örülök, hogy az első megérzéseim nem jöttek be velük kapcsolatban. Bár egyik dalukban kijelentik, „csikós vagyok az alföldi rónán,” nem kell tartanunk a karikás csípős csókjától.
Ferenczi György és a Rackajam egy kilencvenes évek elején született formáció. Öt szimpatikus fiatalemberről van szó, egyikük neve, döbbenetes módon Ferenczi György. Ő amolyan frontemberféle, különös ismertetőjele egy szájharmonika, de néha láthatjuk hegedűvel a nyakán vagy gitárral a kezében. Blues hangjához tökéletesen illeszkedik a Rackajam zenei világa- a már említett blues elemeit variálják a népi hangzásvilággal, helyenként funkyval és egyéb fiatalos zenei stílussal, ezzel igazi dögös és életigenlő kompozíciót hozva létre. A már említetteken kívül olyan hangszerekbe lehelnek életet, mint a mandolin, a jól ismert gitár-zongora-dob trió, különféle ritmikus hangszerek vagy a mellofon (ez a kevésbé ismert hangszer egy lágy hangú fúvós).
A Csík zenekar Csík János vezetésével negyed évszázada húzza a talpalávalót a jónépnek. Tradicionális népzenével szórakoztatják a nagyérdeműt, de az utóbbi időben egy pikáns fűszerrel sikerült megbolondítaniuk műsorszámaikat. Könnyűzenei elemeket, számokat és művészeket léptetnek maguk mellé a színpadra. Ezzel egyrészt feldobják a performanszt, másrészt az alternatív rock vagy egyéb más, hisztériásan felkapott műfajért rajongók táborát is maguk mellé állítják. Eközben a publikum feltűnés nélkül esik szerelembe a magyar népzenével, s mégsem érzi úgy, hogy „nem halad a korral” vagy „nem elég trendi”. Többek között már Kiss Tiborral és Lovasi Andrással is működtek együtt. Azért fontos jelenlétük a hazai tömegzenei palettán, mert egyre inkább úgy tűnt, a népzenétől és a hagyományoktól nagyon messzire sodródott a sokaság. Az utóbbi időben, mióta a Csík az újításaival hódít, több „népvegyületű” zenekarral is találkozni itthon (régen is voltak, csak valahogy a peremre szorultak), nem beszélve arról, hogy a folklór elemei szintén vissza-visszaköszönnek a mindennapi életben. Vagyis nagyot alkotott az együttes olyan, kevésbé populáris hangszerekkel, mint a furulya, a cimbalom, a brácsa, a hegedű, a szaxofon vagy személyes kedvencem, a magyar duda. Mindezek életre keltéséhez a zenekar tagjainak mentalitása és zene iránti elhivatottsága elengedhetetlen.
Az előadókat tekintve (akik közösen lépnek fel a „Népzenétől a rock and roll forradalomig” nevet viselő előadásukon) a koncert maga telitalálat, viszont a helyszínt nem tartom túl szerencsésnek. Az ilyen erővel és élettel teli zenei műfajok torkolatánál az embert elsodorja a szenvedély árja, azt érzi, a zene határokat és korlátokat nem ismerő hullámai viszik táncba. Miért is állna ellen? Ja, mert ülőhelyhez kötött térben fogadja be a muzsikát. Egy koncert pedig akkor lehet igazán fergeteges, ha a szó szoros értelmében magával ragad; a színpad elé. Ezt leszámítva megannyi Csík koncerttel a hátam mögött és pár átmulatott Racka után csalódásra egyáltalán nem számítok, legalább egy új kontextusban is élvezhetem Csík Jánosék és Ferenczi Györgyék művészetét.
A www.jegymester.hu internetes portálon vagy a Széchenyi téri Pécsi Kulturális Központ Információs Irodájában váltható belépő 2800- 3500 Ft közt mozog, ami ugyan kissé borsos ár, de megszokott esetben úgyis csak műanyagra meg szennyre költenénk. Most inkább áldozzunk az értékes és zamatos kultúrára, lelki táplálék is kell néha.
Mácsadi Anni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése