Mert ez bizony nem egy szokványos klip: tulajdonképpen egy kis reklám Lavigne kisasszony „saját márkás” cuccainak meg a Sony termékeinek némi zenei aláfestéssel, de azért ezt klipnek nevezni barokkos túlzás, hovatovább pofátlanság a nézővel szemben.
Félreértés ne essék, alapvetően semmi bajom Avrillel, az első albumát még mondhatni kedveltem annak idején, a második korongján is volt pár jó dal, az utolsó anyagát viszont már nem hallgattam meg, mert a klipes szerzemények nem győztek meg arról, hogy érdemes lenne akár egyszer lepörgetnem a The Best Damn Thinget.
Valószínűleg ez a lemez sem lesz gyakori vendég a lejátszómban, azért lehet, hogy adok majd neki egy esélyt, mindenesetre, ha így tennék, az biztosan nem a What The Hell című nóta és annak klipje miatt lesz.
Az még hagyján, hogy maga a zene nem fogott meg, ez igazából nem meglepő az előző albumhoz fűződő viszonyom tükrében. A szöveg is borzalmas, kedvenc kanadai cicapunk-hercegnőnk arról énekel, hogy őt most aztán nem érdekli semmi, csak jól akarja magát érezni. Az ő olvasatában ez egyenlő azzal, hogy ribanckodik és lesmárolja, aki éppen szembejön (már értem, miért vált el tőle tavaly novemberben Deryck Whibley, a Sum 41 énekes-gitárosa).
Ezt az egész csodát pedig sikerült megfejelniük egy igen érdekes videóval: lehet, hogy túl fiatal vagyok, az is megeshet, hogy tájékozatlan, de én ilyen videoklipet, amibe ennyi termékelhelyezést sűrítettek, még nem láttam.
Főhősnőnk egy borzasztó kemény Fuck feliratú medállal a nyakában ébred, majd egy nem is annyira rövid pillanat erejéig láthatjuk, hogy a fogyasztói társadalom időnként bizony a legvadabb lázadókat is magába szippantja. Erről Avril szobájában egy Sony Vaio laptop és egy Sony Bravia tv tanúskodik (hiába, no, Feró is csak elment az X-Faktorba zsűrizni…).
Aztán dalos pacsirtánk szépen befújja magát a saját nevét viselő parfümjeivel (igen, mindkét félével), mert hát büdösen mégse mehet lázadni az ember lánya.
Lavigne kisasszonynak egyébként van egy saját, Abbey Dawn néven futó ruhamárkája is. Persze, hogy egész véletlenül betéved a klipben egy olyan boltba, ahol ezeket a cuccokat árulják, szép hosszan meg is mutatják nekünk a falon látható Abbey Dawn logót.
Valószínűleg elég sokat fizethetett a Sony, mert a videó vége felé feltűnik egy Sony Ericcson telefon is, hogy tényleg úgy érezzük magunkat, mintha egy reklámblokkot néznénk (amúgy érdemes tudni, hogy az RCA Records, melynek égisze alatt Avril albumai is megjelennek, a Sony Music Entertainment tulajdonában van).
Én ennyi reklámot/termékelhelyezést találtam a klipben, ha valaki esetleg ügyesebb nálam, és talál olyat is, ami az én figyelmemet elkerülte, az ne legyen rest kommentelni.
Lehet, hogy így kigyűjtve nem tűnik soknak, de nekem 3 perc 46 másodpercbe sűrítve és az arcomba tolva kicsit tömény volt, főleg, hogy ezt videoklipként akarják „eladni”, mert ez szerintem sokkal inkább egy reklámblokk, amiben állandó szereplő Avril Lavigne, és a zenei aláfestést is ő szolgáltatja.
Gombos Krisztián
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése