„Kill your time on the web!”

Ha minden unalmas, nincsen olvasatlan könyv a polcon, megnézetlen film a lejátszóban, tele a has, mindenki más elfoglalt, és még az idő is borús, nincs más választás, mint órákra elveszni az interneten. Hogy hogyan? Most kaptok néhány tippet.

Vannak olyan helyzetek, amikor az embernek ezer dolga van, mégis leragad egy mellett, ami csupán a szórakozását szolgálja, és más szemében időpazarlásnak minősül. Valószínűleg az is. Pontos meghatározás nincs is ezekre a tevékenységekre, talán úgy fogalmazhatnánk meg, hogy azok a dolgok, amikkel elb*sszuk az időt. Legtöbb esetben ezek interneten találnak ránk, véget nem érő hivatkozások és ajánlások láncolatába rejtve, hogy még akkor se menekülhessünk, ha eszünkbe jutna az „ez lesz az utolsó…” kezdetű mondatok valamelyike.

Forrás: 9gag.com

Jelen cikkben megpróbálok felvázolni néhány olyan weboldalt, amelyekre csak öt percre lépünk fel, mégis hajnalban ocsúdunk, hogy hoppá, már rég aludni kellene! A modern társadalom ránk kényszeríti az internethasználatot, legyen az iskolai feladat, álláskeresés, programajánló vagy akármilyen más hasznos teendő. Mégis inkább olyan haszontalannak tűnő dolgokkal töltjük az időnket, amelyek pusztán szórakoztatnak, vagy fel lehet vágni velük más előtt, jobb esetben akár elgondolkodtatnak.

Túl kellene lépnie az ember netfüggő fajtájának azon, hogy facebook-on más életének legapróbb érdektelenségeibe rágja bele magát, esetleg az éppen trónoló celebek ölebének étrendjét igyekezzen nyomon követni. Ha már képtelenek vagyunk elszakadni imádott képernyőnktől, rengeteg lehetőségünk van arra, hogy társadalomkritikus attitűddel rendelkező kreatív egyének összegyűjtött munkáin sírjunk a röhögéstől. Csak aztán maradjon időnk enni meg aludni.

Az elsőként megemlítendő internetes drog a YouTube. Eleinte csak zenés videoklipeknek nyújtott szállodai szobákat, mára akár filmet is nézhetünk rajta (bár hatvanszor megszakítva, pixelesen). Ki-ki összegyűjtheti egy helyre kedvenc zenéit, reklámjait, filmelőzeteseit, koncertfelvételeit, de ami egyre jobban átveszi az uralmat, az a humoros videók hada. Lehet szó élőszereplős, megkomponált, precízen vágott kisfilmről; véletlenül elkapott, kínosan nevetséges pillanatok pár másodpercéről, vagy akár animált hősök szájjal hangszerelt életképeiről, teljesen mindegy, csak röhögni lehessen rajta, egymás után százszor is. Az animált fennsík napi cukiságát számomra Simon és macskája nyújtja, a debilség csúcsfoka Charlie, az unikornis és a narválok, de a Red Medusa Studio Mortal Combatba illő párharcai is egyre magasabb babérokra törnek a rekeszizomban. Ha unjuk a rajzokat, akkor jöhet a répát evő sündisznó, a Ranger School Promo, Mucsi Zoltán, a Scary Maze játék miatt maga alá vizelő és sikítozó Mekifazon, vagy a magyar munkamorált megtestesítő részeg úriember, akinek szavai mára szállóigévé váltak. „Hol a fa, főnök?”

YouTube után a leglátogatottabbak valószínűleg azok a blogok és weboldalak, amelyek olyan képek, viccek, történetek és videók megosztásával tettek szert hírnévre, melyek nem csak szórakozást nyújtanak. Ezek rámutatnak a leszedált netes népségünk meggondolatlanságaira, kifigurázzák napjaink hétköznapi emberét, a különböző szubkultúrákat, hírességeket. Puritán módon mondják arcunkba az élet nagy igazságait, és nem utolsó sorban az aktuális politikai, emberségi, kulturális és morális problémákra hívják fel a figyelmet, amikre a hírekben talán már oda sem figyelnénk. Megalkották világunk új hőseit, a „trollarcokat”, akik simán Superman és Chuck Norris képébe röhögnek. Csak hogy én is hozzájáruljak az olvasók unalmának elűzéséhez, a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány weboldal: 9gag, azpara, demotiváló, sanyi a bagoly, múlt éjjel, subba, a nyúlon túl, vagy bash. A mocskosabb dolgokat kedvelők (vagy tolerálók) se maradjanak éhesen, lessétek meg a napiszar, kutyagyár vagy puruttya oldalakat.

Forrás: praxis.blog.hu

Ha már unjátok a passzív röhögést, de nem akartok kimozdulni a szobából, nincs más hátra: játékra fel! A neten megtalálható a legbugyutább játékoktól kezdve a beteg agysejtölőkön át egészen a nehezebb logikai játékokig minden, le sem kell tölteni őket. Sőt, a retro nintendo-s kedvenceket is fellelhetitek, mint a Super Mario, PacMan vagy a Battle City. Igaz, hogy csak pár ujj és ideg dolgozik, de órákig el lehet szenvedni a rém egyszerű darabokkal is, főleg társaságban. Ha morbidan ügyességire vágytok, kezdjetek bele a Happywheels-be, ahol kerekes székes öregurat vagy kisgyerekével bicikliző apukát lehet ízeire szaggatni. Ha egyszerű, de nagyszerűen idegesítőt kívántok, ott a Robotunicorn attack, nincs más dolgotok, mint haladni, haladni és haladni a pici pacival, átugorva a gyilkos csillagokat. De cél és vég nélküli szórakozásból is van elég, legyen az légycsapós vagy zenecsináló feszültségoldó játék.

Egyet kell csak szem előtt tartani, miközben teljesen elvesztetek az internet sötét bugyraiban, hogy addig a pontig tényleg ne jussatok el, hogy már úgy érzitek, olyanok vagytok, mint egy Antarktiszon ragadt éhes zombi, akinek villa áll ki az agyából.

Cziszer Marietta