Mindenkinek saját busót!

Hétvégén kezdődik Mohácson a busójárás, az idei télűző karnevál minden eddiginél nagyobb lesz. A környék lányait egy hétre eldugják, miközben a város megtelik turistákkal, rémisztő álarcosokkal és forralt bor árusokkal.

A busók sok-sok éve remekül végzik dolgukat, még soha nem maradt nyakunkon a tél. Remélhetőleg idén is sikerül elűzniük, elégetniük, vízre tenniük, hogy meg se álljon Horvátországig. A csütörtöktől keddig tartó fesztiválon vasárnapra várják a legtöbb látogatót, ekkor lesz ugyanis a busók felvonulása, az átkelés a Dunán és a koporsó vízre helyezése, amelyek a leglátványosabb részei az egésznek. Ám megéri a többi napon is ellátogatni a városba, mert nem csak egy nap a világ. Majdnem minden nap lesznek kiállítások, koncertek, táncház, ereszdelahajamat. A hét nap alatt harmincöt helyszínen mintegy hetvenöt rendezvény várja az érdeklődőket.

Fotók: Piller Krisztián

Állítólag ez lesz a legnagyobb a busójárások történetében, bár nincsenek hiteles információk arról, hány „ördögi pofájú szörny” űzte ki a törököket Mohácsról. Persze, olyan fénykép sem maradt fenn, amin az oszmán birodalom kegyetlen harcosai fejvesztve menekülnek a mohácsi szigetről érkező fenevadak elől. Pont ezért nem tudni semmi biztosat a busójárás eredetéről. Két, még élő verzió közül választhatunk. Az elterjedtebb szerint eredetileg is egy télűző, téltemető szertartás volt, amit a sokácok hoztak magukkal. Az emberek ijesztő ruhákat húztak, kolompoltak, hamut szórtak szét, hogy elűzzék a telet, és távol tartsák az ártó szellemeket. A hamuszórást manapság kiegészítik liszt emberi hajba juttatásával, így nagyobb a hatás. További –innen származó– jó szokásuk, a szembejövő nők hajának megráncigálása, hogy az hosszabbra nőjön. A biztonság kedvéért, meg is „bussák” őket. 

A szimpatikusabb magyarázat szerint –amelyet feljebb említettem – a mohácsi csata után a török egyre jobban megvetette a lábát a környéken, és előszeretettel háborgatta a jónépet, amely érthető okokból rosszul viselte, hogy fiait janicsárnak, lányait háremhölgynek fogják be. Ezért hát kényszerűségből az élelmesebbek átköltöztek a Mohácsi-szigetre, ami mocsaras, nádas terület volt, és az oszmán félt tőle, mint török gyerek Hunyaditól, tehát biztonságban voltak. Egyre többen lettek itt, míg végül maszkokat faragtak, fegyvereket és ijesztő öltözéket készítettek, majd egy éjszaka hatalmas zaj kíséretében rátörtek az alvó betolakodókra, azok pedig örökre elmenekültek Mohácsról. Ennek az emlékét őrzi, hogy manapság is csónakokkal érkeznek a szigetről a busók. Bár nehéz olyan helyet találni, ahonnan lehet látni, érdemes megtekinteni az átkelést (vasárnap, 13 óra), roppant látványos.

Amúgy a 18. századtól vannak adatok a busójárás megjelenéséről, azt pedig gondolom, említeni sem kell, hogy a busók fűzfa maszkot, birkabőr bundát, fehér vászonnadrágot viselnek. Rendszeresített felszerelésük még az emberfej nagyságú kolomp, a buzogány vagy éppen egy hatalmas kereplő. Továbbá előszeretettel használnak vízi pisztolyt, nehogy valaki hőgutát kapjon. Bár tavaly szerencsére csak olyannal találkoztam, aki pálinkát spriccelt a számba.

A korábban említett busó allűrök miatt jellemezően a férfiak kedvelik jobban ezt a pár napot. Békésen nyomjuk magunkba a forralt bor - kürtős kalács kombót, miközben jókat vihorászunk azon, ahogy a nők próbálnak menekülni a szörnyek elől. Nem véletlenül találni olyan kevés nőt (a helyieken kívül), aki az első alkalom után még szeretne visszatérni, a többségnek már gyerekkorában maradandó károsodás okozott. Ez mondjuk elég sok mindent megmagyarázna a női viselkedésben, de ebbe ne menjünk bele.

A 2009-ben, az UNESCO szellemi kulturális örökségeinek listáján szereplő –ez által– világhírű fesztivál utolsó napja mindig húshagyó keddre, vagyis a farsangi szezon utolsó napjára esik (tudjátok, nagymama ilyenkor süt fánkot). Ekkor a busók egy koporsót hurcolnak végig a városon, majd a főtéren épített máglyán rituálisan elégetik. Ezt nevezik farsangtemetésnek, vagy farsangfarkának. Ilyenkor jelentősen csökken a bevándorlók száma, sokkal bensőségesebben ünnepelnek a helyiek, és kisebb a veszélye, hogy kiverik a kezünkből a forralt bort, amiért fél órát álltunk sorba, mialatt megverekedtünk három másik alkoholistával.

Tehát nem elfelejteni! Az időpont március 3-tól 8-ig, a helyszín Mohács, a cél pedig minél több alkohol elfogyasztása, hogy legyen erőnk betuszkolni a kocsiba a frissen lopott, élő busót.

Piller Krisztián