Agyat mosnak?

Lehet fecnin, plakáton, tévében, rádión, interneten. Közös bennük, hogy a többség agyára mennek. Minden pillanatban látjuk őket, nem tehetünk ellenük semmit, lakásunkban is támadnak minket. Ezek a REKLÁMOK.

A reklámok megszállták a hétköznapjainkat, szokásos rutin feladataink közben is szembejönnek velünk. A legegyszerűbb példája, amikor szeretnénk megnézni egy filmet a tévében, és azt 20-30 percenként megszakítja egy igen hosszú reklámblokk. Ilyenkor persze kimehetünk a mosdóba, pattogtathatunk egy adag kukoricát vagy egyszerűen lenémíthatjuk a tévét. A nagyobb kereskedelmi és állami csatornákon legalább cserélődnek az összeállítások, de a kisebb tévécsatornáknál megesik, hogy egy film alatt négyszer nézzük végig ugyanazt a fejmosást. Hosszú ideig arról vettük észre a szünet közeledtét, hogy elkezdett bömbölni a tévénk. Az EU-szabványok alapján azonban a reklámblokk nem lehet hangosabb a filmnél, továbbá hosszabb 12 percnél.

Fotó: elelmiszer.hu

A hirdetések mindig arra próbálják ösztönözni az embert, hogy vegyen meg bizonyos terméket, szolgáltatást. Többségük az emberek érzelmeire szeretne hatni. Úgy állítják be, mintha a boldog családi életünk azon múlna, milyen csokit adunk a gyereknek.

A reklámokat többféleképpen csoportosíthatjuk, egyik közülük a hordozók szerinti felosztás, vagyis, hogyan jut el hozzánk: tévén, rádión, szórólapon, stb. A reklám tárgya szerint három csoportot különböztethetünk meg, az egyik a gazdasági, ezzel találkozunk legtöbbet, az egyes márkákat, termékeket, szolgáltatásokat népszerűsítik. A másik kettő a politikai és a társadalmi célú hirdetések, utóbbiakkal az adónk 1%-a miatt találkozunk egyre gyakrabban, előbbiek pedig a választásokkor gyarapodnak meg.

Sokan úgy gondolják, hogy közeleg a tévés reklámok vége. Egyre népszerűbbek ugyanis az online hirdetések. Az interneten minden formában megjelenhetnek a termékek, lehet videó, kép, vagy hang reklám. Az emberek e-mailjeik, hírek böngészése közben is reklámokkal találják szemben magukat, minél népszerűbb egy oldal, annál többen akarják ott látni hirdetéseiket, sokan a videó formátumú reklámokat például egy-egy film előtt helyezik el. Megkülönböztethetjük az oldalakon elhelyezett bannereket, vagyis kis képként a böngésző két oldalán látható reklámokat és a pop-upokat, vagyis felugró ablakokat, amelyek a keresés közben egy új lapként jelennek meg. Amerikában a video-on-demand elnevezésű szolgáltatást egyre többen veszik igénybe, ennek köszönhetően a kívánt műsorokat, filmeket akkor nézhetik meg, amikor csak akarják és természetesen reklámmentesen. Nálunk pedig sokan a kábeltévék által nyújtott felvehető műsor opciót választják, aminek segítségével a műsor visszanézése közben a reklámokat egyszerűen átléphetjük.

Ezekkel, tehát elkerülhetjük a tévéből ránk ömlő rizsát, de mit tegyünk a postaládánkban található szeméttel, vagy a boltok reklámpolitikájával szemben? Sokan az otthonukból egyszerűen úgy próbálják kiirtani a fölös újságokat, hogy ráírják a postaládájukra: „Ne dobjanak be reklámot!”. Ez bizonyos esetekben be is válik. Társasházaknál külön tartót tesznek ki, ahonnan csak az veszi el, aki meg akarja nézni az ilyen újságokat. A boltoknak is megvan a taktikája, hogyan vigyenek minél több árut haza a vásárlók. Feltűnt már például, hogy a legtöbben a bejárat mellett az alsóbb polcokra és a kasszáknál is édességet helyeznek el? Ennek oka, hogy a gyerekek, amint belépnek a boltba, egyből nyaggatni kezdjék anyut, vegyen nekik valami finomságot. Ha az anyuka itt még kitartó és nemet mond, minden bizonnyal nem bírja majd tovább a kicsi nyávogását a kasszánál várakozva, és valamit bedob a kosárba.

Érdekes az is, hogyan lehet például intelligens egy mosópor, vagy kedves egy telefon. Egyre újabb szempontok jelennek meg a vásárlás során, de persze ezeket csak az árusító cégek találják ki, egyes vásárlók azonban el is hiszik. Fontos tehát, hogy megtanuljuk minél hatékonyabban szűrni az információkat. Nem mindig az a jobb, amelyik drágább, vagy az, amelyiket többször látjuk a tévében. Épp azzal spórolhatnak meg a gyártók rengeteg pénzt, ha nem költenek több milliót fölösleges reklámokra. Ezek a költségek mind a vásárlót terhelik, és a gyártó még csak nem is hasznos dolgokra fordítja plusz bevételét, például kutatásra, fejlesztésre. Váljunk egyre okosabb vásárlókká, és gondoljuk meg, hogy mire költünk, amikor levesszük a polcról például az intelligens mosóport.

Varga Krisztina