Egyszer minden álom valóra válik

Minden évben beköszönt egy időszak, ami nem csak a szórakozásról szól, hanem ettől sokkal többről, az álarcos mulatságok idejéről. Ilyenkor kicsik és nagyok ölthetnek magukra olyan gúnyákat, melyekben egyébként ki sem tennék a lábukat otthonaikból. Néhány nap, mikor mindenkiből lehet királylány, királyfi, tini nindzsa teknőc vagy bármi más. Igen, ez a farsang. Szerkesztőségünk több tagja is beszámol ezzel kapcsolatos élményeiről.

A farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazó szerdáig, vagyis a nagyböjtig terjedő időintervallum. Alapvetően a bálok, mulatságok, népünnepélyek, lakomák ideje, igaz, ez napjainkban sem változott olyan sokat, bár leginkább a mulatságok maradtak meg. A csúcspontja a karnevál, vagyis a „farsang farka”, ami farsangvasárnaptól húshagyó keddig tart. Ebben a három napban nagy dínom-dánom közepette a téli időszak búcsúztatása is a terítékre kerül. Számos nagyobb város ezekben a napokban rendezi karneválját, például Rió és Velence. Hazánk sem maradhat ki a sorból, ekkor tartják a mohácsi busójárást. A „műsor” fő számai: a busók „partra szállnak”, felvonulás, egy koporsó vízre bocsátása, este fáklyagyújtás, mellyel képletesen elégetik a telet.

A farsang viszont nem csak a hagyományoké. Korosztálytól függetlenül mindenki várja, mivel ilyenkor olyan jelmezeket, karaktereket ölthetnek magukra, amiket néha csak álmukban tehetnek meg.

Kicsit körülnéztünk saját házunk táján is, és leinfóztuk szerkesztőségünk néhány tagját, hogyan vélekednek, emlékeznek vissza a farsangokra.

Mit jelent/jelentett számodra a Farsang?

Edina: Bulit, maszkabált. Egy olyan bulit, ami nem haverokhoz, hanem másokhoz kötődik; suli vagy régi ismerősökhöz.

Anni: Mondjuk ahhoz, hogy kijöjjön belőlem az állat, nem feltétlenül szükséges a farsang, ilyenkor valahogy mégis hatványozottan vandál vagyok. Előtúrom a szekrény mélyéről a lehető legpolgárpukkasztóbb gönceimet, egyedi jelmezt rittyentek belőle, és belefutok az éjszakába mulatni. Farsang idején hetente akár többször is.

Pilli: Igazából nem sokat, kinőttem már belőle, régen sokkal jobban vártam.

Kriszti: Ez mindig az épp aktuális koromtól függött. Általános iskola alsóban még anyukámmal törtük a fejünket, hogy milyen szuper jelmezem legyen, ami tuti nem lesz senki másnak. Felsőben már az egész osztály együtt öltözött be, és egy jó hepaj volt. Persze mindig verseny volt, és mindig mi akartunk az elsők lenni. Aztán mostanra már csak a buli maradt meg, és hogy jót ökörködünk a haverokkal.

A beöltözős mulatságok inkább terhesek számotokra, vagy jó mókának tűnnek?

Maja: Attól függ. Ha éppen van kedvem valaminek beöltözni, és van időm ill. pénzem normálisan megcsinálni a jelmezt, és mindenki más is beöltözik, akkor szívesen. Jó buli. De ha nincs kedvem, lóvém, időm, akkor hagyjatok!

Kirszti: Szeretem a tematikus beöltözős bulikat is, de jó ha tudok róla előre, hogy mindent beszerezhessek hozzá időben. Szeretem saját magam gyártani a jelmezem, és mindig kreatív ötletekkel állok elő.

Pilli: Ha mások öltöznek be, mindig nagyon jól mulatok, de én inkább távol maradok a jelmezektől.

Anni: Kiragad a szürke hétköznapok monoton menetéből, még jó, hogy mókás dolog! Ilyenkor mindenki büszkén húzza magára szupermen nagyibugyiját, veszi lába közé a boszorkányseprűt, harap rá a vámpírfogra, és élvezik, élvezzük, hogy egy szubkultúrához tartozunk- a mókázók szubkultúrájába. Aki meg „már kinőtt ebből”, az mehet a sarokba gondolkodni, hogy hol is rontotta el.

Mi volt életetek leggagyibb jelmeze és mikor öltöttétek ezt magatokra?

Lolka: Kenguru jelmez, iskolai osztálybulin, Anya parókáért ment a kölcsönzőbe és Afrodité helyett kenguru lettem, amiből csak a cipőm talpa látszott ki… Ja, és kicsinyem is volt az erszényben!

Anni: Béka voltam. Idáig ezzel nem is lenne probléma, csak miután elképesztő meleg lett a békasapka alatt, levettem, majd valahonnan szereztem ilyen gyöngyből fűzött nyakláncokat, és a hajamba tekertem. Gyerekkoromra is jellemző volt a radikálisan avantgárd életvitel, de ezt az évek tükrében gagyinak kiáltom ki. Hozzáteszem, nem fogyasztottam sem alkoholt, sem drogot.

Edina: Petrezselyem gyökér voltam általános iskola 5. környékén. Egyik barátnőmmel párban, ő sárgarépa volt.

Pilli: Valamikor általános ötödik, hatodik környékén az egész osztály egy hatalmas százlábúnak öltözött. Rettentően utáltam…

A legjobb rucira is kíváncsi lennék… Persze a hozzá kapcsolódó élményekre is!

Maja: Olyan nincs (még).

Lolka: Keresztespók voltam, alsóban, nem szabadott mozognom, mert anya drótokkal rögzítette a hálót, és ha megmozdultam, összegabalyodott. Ezzel a jelmezzel nyertem egy „Sző, fon, nem takács, Mi az?” című könyvet (elárulom a megfejtés a pók).

Pilli: Minden második farsangkor Leonardonak öltöztem, mert annál menőbb jelmez egyszerűen nem létezett a Föld kerekén. Mondjuk sose nyertem vele a versenyen, ez mély nyomot hagyott bennem.

Kriszti: Huh, jó ruhám az volt egy pár, de ezek még mind általános iskolában. Az egyik kedvencem Tom volt a Tom és Jerryből, a bátyám készítette a maszkom én meg a ruhát, de a Piroska jelmezem is sikert aratott, amit még nagymamám varrt nekem.

Ha azt mondanám, hogy jövő héten csapunk egy farsangi mulatságot, akkor mi lenne az, amit a legszívesebben öltenétek magatokra?

Pilli: Egy Playboy nyuszit. Én lennék Hugh Hefner.

Maja: Ne jövő héten! Amúgy én Samui lennék. Mert k*rvajó karakter és a nagy melleket leszámítva hasonlít rám.

Edina: Valószínűleg pillangó jelmez, mert azt könnyen és gyorsan meg tudnám csinálni hurkapálcából és krepp-papírból. Egyébként az ördög, fekete özvegy meg hasonló is bejön, de már elcsépelt.

Kriszti: Hát ha partyzni is mennénk, akkor most már én is idomulnék a társasághoz, és valami egyszerűbb jelmezt kreálnék, esetleg Macskanő vagy a kedvencem Betty Boop.

Amúgy az egyik legegyszerűbb és egyben legötletesebb jelmez, amit valaha láttam a

spenót tükörtojással volt.

Lolka: Életem álma, hogy Afrodité jelmezt ölthessek magamra.

Anni: Természetesen Eric Cartman, de ha még egyet választanom kellene, akkor avantgárd csiga lennék. Túl sok minden nem kell hozzá, egyszerű, nagyszerű, vicces és illik a saját személyiségemhez. Ez a fontos egy jelmezben.


Füstös Anna