Tudatos plázaember

Ha az ember szomjas, éhes, vagy ruházkodását kénytelen intézni, ritkán megy ki az erdei tisztáshoz inni, a vadászmezőre szintén kevesen járnak vadat lőni húsért és/vagy bőrért, bundáért. Egyszeri éhezőnk elmegy inkább a bó’tba, és két háborúra elegendő holmit halmoz fel- kábé egy hétre.

Miért nem követi a nép őseink hívó szavát? Egyrészt a közösség különce lenne a pusztát választó gyermek, ebben a szerepben meg nem szívesen tetszeleg senki (tisztelet a kivételnek). A másik dolog, hogy a hipermeghajtással haladó és folyamatosan gyorsuló társadalomban élve egyszerűen nincs ideje az embernek várni a páros ujjú patásokra, tapsifülesekre, vagy, hogy a bűn gyümölcse beérjen a fán.

Fotó: Anni

A boltokkal semmi gond, azért vannak, hogy megkönnyítsék mindennapjainkat, ezáltal fontosabb dolgokkal is tölthetjük napunk huszonnégy óráját: például játszhatunk a kölykökkel, futkoshatunk párunkkal a pongyolapitypangos réteken, új embereket ismerhetünk meg, esetleg fogdoshatunk import tengerimalacot valamelyik állat(kínzó)simogatóban. Az élet úgy hozta, hogy a ma emberének a boltok polcairól módjában áll többet levennie, mint amennyire szüksége van, vagy ha tetszik: mint amennyi neki jár. Ezt kihasználva egyre több és több „nagyüzemi” hiper-szuper-diszkont áruház szedi meg magát. Élősködnek rajtunk, miközben mi élősködünk rajtuk, és mindketten élősködünk a Földön. Kölcsönös szimbiózis ez- amennyiben a harmadik fél igényt nyújt majd be a részéért.

Az elmúlt években leginkább szuper és hipermarketekben vásárolt a magyar nép fia / lánya, mutat rá a GfK és a TÁRKI kutatóintézetek 2010/ 2011-es felmérése. Nyolc csoportra osztották a vásárlóközönséget: felső plusz (4%), felső klasszik (2%), befutott értelmiségiek (14%), hedonista fiatalok (17%), városi alsóközép réteg (7%), munkásosztály (13%), szegény nyugdíjasok (25%), underclass (18%).

Ahogy látszik, hazánkban szegény vásárlókból van a legtöbb, de szorosan az alsó rétegek után a csillámporban fürdő fiatalok következnek. Ez felveti a kérdést: honnan van keret a felhalmozásra?
Bár a vásárlók többsége elsősorban a termékek minőségét és frissességét veszi figyelembe, a hedonista fiatalok számára a lehető legnagyobb választék a nyerő. Speciel engem a gutaütés kerülget, mikor egynél több választási lehetőséget kapok, ha pedig egy multi cég boltjába kerülök, kiver a víz a városméretű vásárlási felülettől és a feltöltött polcoktól. Számukra mégis van ebben valami vonzó.

Anyu-apu pedig nem akarja, hogy pici gyerekük bármiben is hiányt szenvedjen, ezért szétszolizott és szétzumbázott popójuk alá tesz mindent, amit köldökzsinóron lógó tinédzser porontyuk csillogó szeméből kiolvasnak. A helyzetet könnyű megszokni, viszont ebből az ördögi körből kijutni nehéz. Ha az élet elvágja a köldökzsinórt, akkor már nem biztos, hogy mindent megengedhetünk magunknak, amit szeretnénk, a pofára esés meg fáj. Az utakat gyerekfejjel kell bejárni, mikor még az agy is tanul, hogy később boldogulni tudjunk. Felnőtt fejjel csökken annak esélye, hogy a járhatatlanról a helyes útra lépünk. Sem a burok, sem a gyeplő hiánya nem tesz jót a fiataloknak.

Addig is toljuk a bevásárlókocsinkat az eredeti és a Madaras tecskó, illetve társaik polcai közt. Közismert tény, hogy a regálokra nem véletlenszerűen szórják szét az árut. Alulra kerülnek az ugyanolyan minőségű, de olcsóbb termékek, szemmagasságba a drágábbak, nagyobb reklámmal bírók, a bolt hátsó részébe a fontos élelmiszerek, mint a kenyér, a tej, a hús, hogy míg odaérünk, a felesleges műanyag szemétdarabokat betegyük a kosarunkba, anyagilag ezzel is támogatva a hypermarketeket. Út közben belefutunk a vitamint szinte nem is tartalmazó, (bővebben itt), de csinos terményekbe. A paradicsom mosolyából látszik, hogy plasztik konténerben termett egy üvegkoporsó mélyén, termőföldet pedig sosem látott, de legalább szabályos. Az ember meg valamilyen oknál fogva szereti a szabályokat, pedig semmi nem olyan a való életben: látszólag az embergép is szimmetrikus, de ha jobban megfigyeljük, az egyik szemünk kisebb, más formájúak a körmeink, fél méterrel hosszabb az egyik lábunk a másiknál, stb. Ugyanígy van ez a gyümölccsel is. Attól, hogy egy alma nem szabványszerű alakot öltött növekedése során, még alma marad, sőt, ha megbizonyosodtunk arról, hogy természetes körülmények közt termett, még jobb hatása is lehet, mint az áruházak polcain virító jonatánnak. A hazai kistermelőktől, piacról vásárolt élelem, ruhák, termékek előnyeiről pedig még nem is beszéltünk.

Fotó: Anni

Ha már a bevásárlóközpontokban járunk, megfigyelhetnénk azt is, „honnan fúj a szél”. Magyarországon csak minden második sajt magyar, a hazai tej meg egyenesen drágább, mint külföldi, pezsgőtablettából és vízből készített kollégája. Hogy van ez? A hazai a jobb, mégis kivisszük, ahol fillérekért áruljuk, itthon meg nem tudja megfizetni a vásárló, ezért megveszi a szomszédét? Teljesen logikus üzlet. Dől a lé! Csak azt nem tudjuk, hová…

A polcok roskadoznak. A mennyiség azonban könnyen a minőség rovására mehet. Megvehetjük az olcsóbb müttyöt, aminek épp szükségét érezzük, viszont ha nemsoká tönkremegy, vehetünk újat, amit élvezhetünk, míg az is csak múló emlék marad, és ez így megy tovább. Egy újabb ördögi kör.

De hol máshol vásároljon a nép, az istenadta nép, amikor sorra nyílnak a nagy áruházak, amelyekben minden olcsó és szép, a kisboltok meg bezárnak, mert versenyképtelenek a nyugatról jött konkurenciával szemben? Amennyiben viszont oda vinnénk a pénzünket, ahol a hazai gazdaságnak hasznára válik, itthonról kapunk valódi termékeket (még ha nem is színes vagy nem is feltuningolt, de a miénk), elvileg mindenki jól jár. Tudatosan vásárolni nem egy rossz dolog, bár igaz, hogy így nem vehetünk meg mindig mindent. Mikor a nyálunk csorgatjuk a szintetikus, drága cuccra, amihez csak a hypermarketekben jutunk hozzá, lebegjen előttünk a tudatos vásárlók 12 pontja, amelyet a http://tudatosvasarlo.hu oldalról elhoztunk nektek ide a Filterre.

1. A pénzeddel szavazol!
A vásárlás a Te döntésed. Eldöntheted, mit és kit támogatsz, mit nem. Nem kell támogatnod a környezetszennyezést, vegyszerezést, gyermekmunkát, a buta, káros és felesleges dolgok tömeges gyártását.
2. A szemét a legdrágább!
A szemét értelmetlen pénzkidobás Neked és terhelés a környezetnek: mindig gondold végig, mennyit dobsz majd ki abból, amit megveszel.
3. Cetli
Vásárlás előtt írd össze, mire van szükséged. A nagy üzletek profi módszerekkel csábítanak felesleges pénzköltésre. Ne hagyatkozz 'polctrükkökre'.
4. Helyben
A nagy bevásárlóközpontok helyett vásárolj piacon, vagy helyi boltban. Kutasd fel a jó helyeket.
5. Mennyi műanyagot viszel haza?
Vigyél magaddal táskát, szatyrot, ne fogadj el zacskót mindenhol. Válaszd az egyszerűen csomagolt árukat. Keresd a visszaváltható, illetve újrahasznosított csomagolást.
6. Keresd az eredetit!
Ne dőlj be a szép külsőnek és a vicces dumának: kerüld a nem természetes alapanyagból, vegyszerek segítségével, gyárilag előállított ételeket.
7. Olvasd el a címkéket! 
Az élelmiszerek és kozmetikumok rengeteg káros (és felesleges) anyagot tartalmazhatnak. Ne kezeld magad vegyszerrel, se kívülről, se belülről, ha vegyszer nélkülit is kaphatsz.
8. Erőszakmentes szépség
Válassz olyan kozmetikumokat, amelyeket állatkínzás nélkül tesztelnek, illetve nem tartalmaznak állati eredetű anyagokat. 
9. Tartós használat!
Kerüld az eldobható dolgokat, ezek tömeges előállítása és kidobása energiapazarlással és környezetszennyezéssel jár.
10. Frisset
Friss, hazai idényzöldséget és -gyümölcsöt vegyél az üvegházi, több tízezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk helyett.
11. Helyi termékeket vegyél
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat. Így a helyi környezetedet támogathatod, valamint kevésbé járulsz hozzá a szállítással járó környezetterheléshez.
12. Nem mindegy!
Ha nincs is tökéletes termék, keresheted mindig a jobbat. Legyél tudatos: járj utána, hogy ki állítja elő, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül. 


Mácsadi Anni