Bár egy előnytelen szerződés révén a dicsőség odalett, a torpedót Luppis János fregattkapitány találta fel az 1800-as évek második felében. A fegyver eleinte csak a víz felszínén volt képes úszni, a későbbi fejlesztéseknek köszönhetően azonban a maiakhoz hasonló szerkezet született.

1864-ben bemutatta találmányát az osztrák-magyar hadügyminisztériumnak, de nem ismerték fel a benne rejlő lehetőséget. Luppis szerződést kötött Robert Whitehead angol származású hajógyárossal, aki látott fantáziát a találmányban, továbbfejlesztette eredeti szerkezetet, és 1866-ban megalkotta első haltorpedóját. Ennek hajtóerejét már jóval nagyobb nyomású légtartály biztosította, melybe melegítő rendszert is építettek, így annak teljesítménye sokkal nagyobb volt és nem kellett félni az alacsony hőmérséklettől. Emellett része volt egy giroszkóp, mely a stabilitást fokozta, és két ellentétesen mozgó hajócsavarral rendelkezett, ezek az oldalirányú kitérés megakadályozására szolgáltak. Ezt a találmányt már torpedónak nevezték.
![]() |
Fotó: |
Az osztrák-magyar hadügyminisztérium utólag rájött a találmány jelentőségére, és megvásárolta azt. Whitehead azonban előrelátó volt, megtartotta jogát, hogy más országoknak is eladja a torpedó terveit. A következő években a szerkezet tökéletesítésén fáradoztak, hogy azok felszínen, víz alatt és levegőben is indíthatóak legyenek. Whitehead kifejlesztett egy új mélységtartó eszközt, mely nagyban befolyásolta a torpedó későbbi sikerét. A sorozatgyártás 1868-ban kezdték el a fiumei torpedógyárban. Találmányáért 1869-ben Magyarországon nemesi címet kapott ugyan, de a Whiteheaddel kötött előnytelen szerződés révén elvesztette találmányát.
Liebhauser Edina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése