Times Of Grace – Hymn Of A Broken Man

A Killswitch Engage egyike azon kevés zenekarnak, amely két, a banda nevével megegyező című albumot is képes volt összehozni. A massachusettsi ötösfogat tagjai azonban nem elsősorban ezzel a meglehetős ötlettelenségről árulkodó tettükkel írták be magukat kitörölhetetlenül a metálzene történelemkönyvébe.

Sokkal fontosabb velük kapcsolatban az a tény, hogy az ezredforduló nu metal utáni második fémzenei divathullámát elhozó metalcore stílus egyik élharcosainak és legfontosabb bandájának tartják őket. Habár az igazi átütő sikert a 2004-es The End of Heartache című lemez hozta meg számukra, legtöbben mégis a 2002-ben napvilágot látott, Alive Or Just Breathinget tartják a zenekar legkiemelkedőbb alkotásának és egyben az egész stílus egyik alapművének.

Joggal kérdezheti a Kedves Olvasó, hogy mégis minek írok két bekezdést a Killswitch Engage-ről, amikor ez a kritika a Times Of Grace albumáról szól. Ennek az az egyszerű tény az oka, hogy a Times Of Grace zenei mindenese nem más, mint a Killswitch Engage „agya”, fő zeneszerzője, Adam Dutkiewicz, a mikrofon mögött pedig azt a Jesse Leach-et találjuk, aki a fentebb már említett Alive Or Just Breathing című korongon még a KSE énekeseként szaggatta szét a dobhártyáinkat üvöltéseivel, és szorongatta szívünket melódiáival.

2002-ben Jesse magánéleti okokból elhagyta a Killswitch Engage-et, de továbbra is jó kapcsolatot ápolt régi zenésztársaival. 2007-ben a KSE angliai turnéja során Adam komoly hátproblémákkal küszködött, melyek miatt műtétre kényszerült. A kórházi ágyon fekve rengeteg ideje volt új témákon gondolkodni, melyeket aztán felépülése után hazatérve szépen fel is játszotta gitárjával. A demókat hallgatva azonban rájött, kellene egy igazán kiemelkedő énekes is ahhoz, hogy az ötletei, dalkezdeményei egy ütős albummá álljanak össze. A megfelelő vokalista személyén valószínűleg nem törte sokáig a fejét, felhívta régi barátját – az idő közben tekintélyes méretű szakállt növesztő Jesse Leach-et – aki örömmel mondott igent Adam D invitálására.

Így született hát meg a Times Of Grace névre keresztelt projekt, hőseink pedig nekiláttak, hogy erőiket egyesítve létrehozzák a Bolygó Kapitánya – helyett a Hymn Of A Broken Man című albumukat. Régi KSE rajongóként azt hiszem nem meglepő, hogy tűkön ülve vártam, mit hoznak össze a srácok. Eredetileg tavaly novemberre tűzték ki a korong megjelenésének időpontját, amiből aztán idén január lett. (Legalább az első kislemezes Strength In Numbers című nótát hallhattuk azért már októberben.) A cirka két hónapos csúszásnál sokkal nagyobb baj az, hogy Jesse-ék ellőtték a szokásos dumát arról, hogy ez életük lemeze, amelyen forradalmi megoldásokat, eddig soha nem hallott csodákat hallhatunk majd. Istenem, miért nem tudják a zenészek egyszer azt mondani az új anyagukról, hogy nem, mi nem forradalmasítunk itt kérem semmit, nem hoztunk létre új műfajt, egyszerűen csak azt nyomjuk, amit eddig, csak most egy kicsit frissebben, színesebben, ügyesebben… Persze, tudom, marketing.

Mert bizony nincs itt szó semmiféle forradalmi újdonságról, ez a majd egy órás dalcsokor tulajdonképpen olyan, mintha egy új Killswitch Engage albumot hallanánk, Howard helyett Jesse-vel a mikrofonnál. Ez az előzetes porhintés – bár tudom, rengeteg együttes eljátssza – számomra elég bosszantó és teljesen fölösleges. Nyilván, ha tényleg valami akkora eget rengető anyag lenne a Hymn Of A Broken Man, de még ha csak közel olyan jó, mint amilyennek mondták, egy szót nem szólnék. Vagyis de – valószínűleg ódákat zengenék róla. Csak hát sajnos az a helyzet, hogy ez bár kétségtelenül egy jó lemez, az újdonságértéke – pláne annak, aki sokat hallgatott Killswitch Engage-t, meg úgy egyáltalán metalcore-t – valljuk be, elég kicsi.

Az átlag sablonmetalcore-nál azért bőven jobb – félreértés ne essék, nem akarom ilyen szintre degradálni őket – de hát két ilyen nagyágyútól, mint Jesse és Adam, azt hiszem, az a minimum, hogy teljesen unalmas, ötlettelen cuccot nem adnak ki a kezeik közül. A hangzás végig remek, Adam gitártémái ügyesek, a mikrofon mögött is bizonyítja, hogy nem véletlenül tartom az egyik legjobb háttérvokálosnak, a ritmusszekció terén sincs különösebb gond, Jesse pedig még mindig zseniális, elképesztő milyen torka van mind a dallamos énekhez, mind az üvöltéshez.

Szóval profik a srácok, nem vitás, a frissesség és a változatosság az, ami hiányzik. A Live In Love nyitóriffjét szerintem csak a KSE munkásságában is több alkalommal hallottam már, ennek ellenére ez a dal a kedvenceim közé tartozik a lemezről. Sajnos kevés az olyan ének- és gitártéma is, ami úgy első hallásra beleragad az ember fülébe/agyába, kevés a fogódzó, ami arra késztetne, hogy újra- és újra elővegyem a lemezt. Csak folyik az egész, hömpölyög, ez a dal is jó, a következő is, ez se rossz, aztán egyszer csak vége az albumnak. Szerencsére azért van néhány tétel, ami kiemelkedik az átlagosan jó kategóriából. Kiemelném mindjárt a nyitónótát, a klipes Strength In Numberst. Jesse az elején szaval, a dal későbbi részében kiereszti reszelős hangját, néhányszor pedig felszínre tör torkából az energia üvöltések formájában. A másik klipes szerzeménnyel, a Where The Spirit Leads Me-vel is úgy vagyok, mint a Live In Love-val: Akár egy KSE nóta is lehetne, ennek ellenére (vagy tán pont ezért) nagyon tetszik, mert remekül összrakták. A címadó Hymn Of A Broken Manben, mindkét úriember rendesen odateszi benne magát énektémák terén, a refrénje pedig valami eszméletlenül ragadósra sikeredett. Az utána következő The Forgotten One egy lassabb, akusztikus gitár alapú dal, szintén óriási énektémákkal, egy kis változatosságot hoz kissé visszafogottabb tempójával a nagy forgácsolásba. Az End Of Eternityben azt is hallhatjuk, hogy Adam nemcsak a szóló, hanem a basszusgitárját is remekül képes használni, azt meg már nem is mondom, hogy az ének megint csodálatos. A záró Fall From Grace-ben Jesse megint ledalolja nekünk a csillagokat, tökéletes befejezés. Illetve bónuszként itt megkapjuk még a Willing című nótát akusztikus verzióban is, szerintem simán veri a villanygitáros változatot.

Mindent összevetve a Hymn Of A Broken Man aligha lesz az év lemeze (legalábbis számomra, pedig előzetesen esélyesnek tartottam rá), de azért igencsak kellemes hallgatnivaló, néhány zseniális dallal, sajnos valamivel több átlagosan jó nótával, és igen kevés újdonsággal. Aki szerette a Killswitch Engage-t, mindenképp tegyen vele egy próbát, nálam az utolsó KSE korongot fényévekkel lekörözi. Aki nem annyira szerette őket, vagy netán pont az énekesváltás után fordult el a bandától, annak is jó szívvel ajánlom ezt a lemezt, mert bizony igényes album még akkor is, ha nem lett olyan korszakalkotó anyag, mint az Alive Or Just Breathing. Aki viszont újdonságra vágyik, az lehet, hogy jobban jár, ha ezt most kihagyja.


Tracklist:

1. Strength in Numbers  
2. Fight for Life
3. Willing
4. Where the Spirit Leads Me
5. Until the End of Days
6. Live in Love
7. In the Arms of Mercy
8. Hymn of a Broken Man
9. The Forgotten One
10. Hope Remains
11. The End of Eternity
12. Worlds Apart
13. Fall from Grace
14. Willing (Acoustic)
Megjelenés: 2011. 01. 18
Kiadó: Roadrunner Records
Hossz: 52:56

6,5/10

Gombos Krisztián