Settenkedő (Kis)csillagok

A Pécsi Hangzás elnevezésű rendezvénysorozaton február és április között hat napon, tizenegy koncerten ismerkednek pécsi zenekarok, kórusok, és a közönség a Kodály Központ akusztikájával. A harmadik ilyen alkalomra csütörtök este került sor, először Takáts Eszti lépett színpadra új zenekarával, majd a világhírű Kiscsillag következett. Szinte csurig telt az impozáns terem.

Hivatalosan akusztikus programmal készült mindkét zenekar, ám az első „felvonás”, talán a helyszín miatt kissé komolyabbra sikerült, a második pedig sokkal lazábbra és hangosabbra. Nehezen tudták elengedni magukat a zenészek, érződött a megilletődöttség, az énekesnő is hanyagolta a tőle megszokott kuncogós felkonfokat a számok között. Nevezhetnénk a koncertet akusztikus helyett alternatív komolyzeneinek. A vége felé aztán oldódtak kicsit, az egyik szám alatt, konkrétan elkezdett ének helyett ugatni Miklós Milán, a gitáros. Ettől beindult a gépezet, felszakadtak az érzések, jött a lavina, a dobos majdnem beborult a hangszerei közé a nevetés miatt, Eszti pedig négyszer próbálta elkezdeni az utolsó dalt, ami a Mostantól címet viseli, mert heveny röhögő görcs kerítette hatalmába. 

Fotók: Sas Andrea

Ha akadt valaki a teremben, aki nem ismerte, vagy nem szerette korábban Takáts Eszti munkásságát, az biztosan örökre szívébe zárta a hölgyet. Magával ragadó produkcióval varázsolta el a közönséget. A felhozatalban a régi, jól ismert slágerek között akadtak kevésbé ismertek, és teljesen új dalok is. Szerencsére nem estek abba a hibába, hogy a készülő új album promójára használták fel a koncertet, hiába lesz az teljes egészében akusztikus anyag.

A második etapban Lovasiék nem sokat foglalkoztak azzal, hogy az ország egyik legelőkelőbb helyén zenélnek. Ugyanolyan lazán csaptak a Lecsóba, mint máskor, Lovi talán még a szokásosnál is lezserebbre vette a figurát. Magunkban felidéztük, amit a Kispál és a Borz búcsúkoncertjén mondott az alkoholfogyasztása és az átvezető szövegei hossza közötti összefüggésről, majd átadtuk magunkat az élménynek. Nyilván úgy érezte, Takáts Eszti helyett is beszélnie kell - ha már ő nem tette meg korábban-, mert „stand up” műsora koncert nélkül is megállta volna a helyét. Simán jobb volt, mint Kiss Ádám meg a Susogós Mackók egybevéve.

Amúgy elvileg akusztikus koncertjét hozta a Kiscsillag, de sok helyen eltért a január elsejei „csendesfekvőstől”. A legfontosabb különbség az új szájharmónikás/hegedűs/énekes, Ferenczi György volt, akit a Rackajamből és a Budapest Bárból ismer a világ. Egyértelműen új színt hozott a produkcióba, ami csak nyomaiban volt akusztikus, talán a dob nem kapott olyan hangsúlyos szerepet, mint egy rendes koncerten. A gitárhúrok kis híján lángra kaptak, csak a gyakori hegedű és zongoraszólók idejére pihentek meg. Na meg Bandi véget nem érő monológjai alatt, amiből volt bőven.

Sokaknak nem volt egyszerű ülve végig hallgatni a koncertet, talán csak az ajtóknál ácsorgó, génkezelt pingvinek (gy.k.: biztonságiak) miatt nem pattantak talpra. De az élményből semmit nem vont le, kétszer is visszatapsolták a zenekart.

A Kodály Központ bizonyította, nem véletlenül becézik Európa egyik legjobb koncerttermének, még soha, sehol nem találkoztam ilyen tiszta és éles hangzással. Igaz, én az IH-ban szocializálódtam. 

A Pécsi Hangzás keretein belül további két estén lépnek parkettre könnyűzenei együttesek. Március 16-án a 30y, majd április 13-án a Punnany Massif, Zagastic, Zuboly trió.

Piller Krisztián