Nem csak esszük az Almát

2001-ben olyan hordozható médialejátszót dobott piacra, amilyet még senki. 2007-ben megváltoztatta a telefonokról alkotott gondolatainkat. Mára ő diktálja az iramot és a divatot szinte az egész mobiliparban, legyen az akár teló, táblagép vagy zenelejátszó. A konkurencia irigységtől vezérelve próbálja megfejteni sikerének kulcsát, de hiába. Hogy melyik cégről van szó? Természetesen az Apple-ről. 

Fotók: Mácsadi Anni

Habár csak az ezredforduló után éri el legnagyobb sikereit világszerte, az Apple már 1975 környékén is jelen volt a szakmában. A nyolcvanas évek elején létrehozott egy teljesen új számítógépet, a Macintosht. Ennek a gépnek az „unokáit” használják ma Magyarországon is egyre több háztartásban. Éppen ezért szeretnénk most egy kicsit helyrerakni a fogalmakat a magyar fejekben, hogy tudjuk, milyen kütyüvel állunk szemben, ha valaki egy „áj” kezdetű névvel ellátott bigyót tol az orrunk elé.

Mindenekelőtt ejtsünk szót az operációs rendszerről, vagyis a Mac OS X-ről. Az összes Windowsnál stabilabb, és ami a legjobb: nincsenek rá vírusok. „Hátrányként” elmondhatjuk, hogy csak Apple gépeken fut, de azokon tökéletesen. Képzeljük csak el: sokkal könnyebb egy olyan rendszert írni, amiről tudjuk, milyen eszközön futtatjuk majd, (hiszen ő csak Mac gépeken megy), mint egy olyat, ami mindennel kompatibilis kell, hogy legyen (mert mindenkinek a gépén Windows fut, de fizikailag két egyforma gépet szinte sehol nem találunk). Így, hogy megvan a szoftver, jöhet a hardver része a dolognak.

Elsőként beszéljünk az iMac számítógépről. Illetve, ha laikus szemmel nézzük, erről a „monitorról”. A gép ugyanis nem más, mint egy hatalmas (értsd: 21,5 vagy 27 colos, de vékony) kijelző. Ebben a megjelenítőben viszont benne van minden, ami egy mai géphez kell: CD/DVD író, wifi, USB, merevlemez, videókártya, memória, és még sorolhatnánk. Még egyszer mondom: mindez egy monitorban. Ami még jobb: ehhez a hatalmas „mozivászonhoz” csak egyetlen kábel csatlakozik, ami az áramellátásért felelős. Netezésre ott a wifi, mobilokhoz Bluetooth, a perifériák (egér, billentyűzet) pedig természetesen szintén vezeték nélkül kapcsolódnak az eszközhöz.

Ha viszont már van egy jó monitorunk, és nem akarjuk kidobni a régi cuccainkat sem, csak egy Mac gép kell, barátunk lehet a Mac Mini. Gyakorlatilag a fent leírtak mindegyike benne van és igaz rá, csak ez maga a számítógép, monitor nélkül, és ahogy a neve is mutatja, mini. Olyannyira, hogy a hivatalos állásfoglalás szerint csak azért nem kisebb, mert akkor nem férne el benne egy DVD…

Minden magára valamit is adó számítógépcsalád rendelkezik legalább egy laptoppal. Az Apple mindjárt hármat is ajánl: az alap MacBook nagy testvére a MacBook Pro, kishúguk pedig a MacBook Air. Nem véletlen a megszemélyesítés, hiszen a „sima” laptop is lenyűgöző (kezdve a fantasztikus kinézettől az üveg „egészgombos” tapipadon át egészen a mágneses „kirántható” töltőkábelig), de a Pro még többet nyújt. Egyetlen alumínium tömbből faragott házban kap helyet a lenyűgöző belső, emiatt nincsenek illesztések és csavarok, csak ami nagyon muszáj. Emellett a kényelmet szolgálja többek között a világító billentyűzet és az automatikus fényerősség beállítás is. A fent említett „kishúg” pedig méltán kapta az Air nevet, ugyanis nem elég, hogy pofátlanul vékony, de emellett pehelykönnyű. Ennyit tehát a szoros értelemben vett számítógépekről, beszéljünk azokról a dolgokról, amikben az Apple tényleg egyedülállót alkotott.

A felvezetőben említett 2001-es, „zeneipari forradalomnak” is nevezett pont az első iPod megjelenése volt. Mindent máshogy csinál, mindent újragondol, éppen ezért a vásárlók veszik, mint a cukrot. Nem csoda, hogy ma már a hatodik generációját éli a méltán híres iPod Classic. Az eredeti iPod-formát csak ő tudhatja magáénak, és akár 40 000 zeneszám tárolására is alkalmas. A család legkisebb tagja, az iPod Shuffle negyedik generációja olyan kicsi, hogy még kijelző sincs rajta. Azonban az Apple által megszokott minőség itt is hozta a formáját, ezért hamar népszerű termék lett. Szintén hatodik generációját éli az iPod Nano, ami már 1,5 colos, érintőképernyős felületével könnyen agyunkba rakja az „olyan nekem is kell” hangocskát. A legkomolyabb tag pedig az iPod Touch, ami gyakorlatilag nem más, mint egy GSM funkciók nélküli (tehát nincs telefon, mobilnet, SMS, stb.) iPhone, amellyel a következő bekezdés foglalkozik.

Ahogy az Apple 2001-ben forradalmasította a zeneipart, úgy formálta újjá a mobiltelefonok piacát 2007-ben az iPhone készülékkel. Itt olyan újítások jelentek meg először komolyan, mint a hatalmas érintőképernyő, az, hogy a telefon elforgatására a kép is elfordul, valamint a később közzétett alkalmazásbolt. Ezek miatt szinte eladták magukat a telefonok. Olyannyira, hogy azóta minden nyáron egy újabb iPhone jelenik meg: az első „névtelen” (de rajongók által 2G-nek keresztelt) mobil után jött a 3G, amellyel már a harmadik generációs mobilsebességet is élvezhettük. Egy évre rá kaptuk a 3GS-t, amely egy felturbózott 3G volt, majd 2010-ben bemutatásra került az iPhone 4, amely a Retina display nevű, lélegzetelállító kijelzőjével robbant a legnagyobbat. Mindezek mellett természetesen sok kisebb-nagyobb újdonság is helyet kapott az új készülékekben, de a részleteket leírni túlságosan hosszú lenne. A legnagyobb újítás viszont mindenképpen a második generációnál megjelent AppStore, ami nem más, mint egy online alkalmazásbolt, ahol telefonunkra (vagy iPod Touch-unkra) tölthetünk le programokat. Az ötlet egyszerű, de nagyszerű: egy év elteltével egymilliárd, újabb egy év elteltével már tízmilliárd letöltést könyvelhet el a bolt, vagyis átlagosan minden földi ember letöltött másfél appot. Annyira viszont nem is nagy ez a szám, ha belevesszük, hogy lassan 400 000 alkalmazás közül válogathatunk, ha benne vagyunk abban a 160 millió emberben, akiknek van erre alkalmas készülékük. 

Hogy mik is az erre alkalmas készülékek? Az eddig megismert iPod Touch és iPhone mellett ide tartozik még az iPad is. Ha röviden szeretnénk leírni, akkor egy nagyra nőtt iPod Touch-ról van szó, ám ez sokkal több ennél. Majdnem 10 colnyi tapintható felület, amely teljes egészében egy érintőképernyő. Hatalmas és lenyűgöző, a felhasználási módok felsorolásába bele sem kezdek, mert sosem lenne vége a cikknek.

Mindezekre a mobil készülékekre pedig az iTunes nevű programmal szinkronizálhatjuk a zenéinket, képeinket, mindent. De természetesen a program sem csak ennyi, hiszen (a nagyobb országokban, nálunk sajnos nem) ez emellett egy AppStore-hoz hasonló bolt, ahonnan vehetünk zenét, kölcsönözhetünk filmeket, letölthetünk podcasteket, nézhetünk klipeket. Ha esetleg olyan szerencsések vagyunk, hogy Apple TV-nk is van, (meg persze olyan országban vagyunk, ahol működik az iTunes Store, ) akkor gyakorlatilag egy olyan rendszer birtokosai vagyunk otthon, ahol mindent megtalálunk, mi szem-szájnak ingere. Bármilyen filmet megnézhetünk, bármilyen számot hallgathatunk, és ez csak pár kattintásba vagy gombnyomásba kerül fizikailag (amúgy meg pár dollárba is).

Az Apple csillaga tehát fent van az ég tetején, ráadásul egyre jobban ragyog. A siker titkára jó páran kíváncsiak, de mindenkinek ott van az orra előtt: ahogy a szlogen is mondja: „Think different”. Az almás cég máshogy gondolkodik: nem áll be a sorba, nem elég, ha csak rámásolom a zenéket az iPodomra, nem adok ki a kezemből olyat, ami nem üt meg egy nagyon magasan lévő minőségi mércét és még sorolhatnánk. Apróság, de megemlítendő például, hogy a legelső iPod óta minden iPodnak, iPhone-nak és iPadnek ugyanolyan csatlakozója van. Ez miért is jó? Mert ha veszünk például egy dokkolót, akkor az mindegyikre jó lesz, akármit használunk. Szintén megemlítendő példa arra vonatkozóan, hogy az Apple „nem áll be a sorba”: a legtöbb cég a nagy, nemzetközi hírnevű show-n mutatja be az új készülékeit, de az almások nem: ragaszkodnak a saját bemutatóikhoz, amiket ők maguk rendeznek. Így a figyelem sokkal nagyobb: vajon mivel rukkol most elő Steve Jobs és csapata? Mindez persze egyáltalán nem lenne elég megbízható és minőségi termékek nélkül, amelyek minden egyes emberben felkeltik az „ilyen nekem is kell” érzést az első használat után. Ha nem hiszed el, próbáld ki!

Remélem, ezzel a cikkel segíthettem mindenkinek, hogy kevésbé vesszen el az amúgy átlátható kütyütengerben, és ezután már minden „ájcuccra” elismerően néz majd.

Fromvald Károly