Megkerülhetetlen lételemünkké vált az internetes élet. Rengeteg ok kényszeríthet minket a kis képernyő elé az unalomtól kezdve az iskolán át a szórakozásig. Vajon veszélyes sport az internetes ismerkedés, vagy megfelelő védőfelszereléssel megéri belevágni?
- Szia! Feri vagyok.
- Szia, én Ági.
- Van webcamerád?
- Persze. Bekapcsoljam?
- Igen. Aztán vetkőzz, szeretném látni a melleidet…
Azt hinné az ember, hogy minden online társkereső/ismerkedő/közösségi oldalon ehhez hasonlóak a kezdő szavak egy idegenek között lezajló első csevegésnél. De ennyire ne higgyünk a sztereotípiáknak! A média és a szülők azt sulykolják, hogy az internet rossz, az interneten ismerkedő emberek gonoszak, hazudnak, és csak megrontják az ártatlan gyermekeket. Na, igen, az igazat megvallva KIS részük valóban az, de ne túlozzunk. A hírekbe és újságokba természetesen csak az elrettentő példák kerülnek be. Arról viszont nem lehet értesülni, hogy évente több ezer ember találta meg baráti társaságát vagy a nagy Ő-t az internet segítségével. Túl unalmas és nyálas lenne – kivéve talán Valentin napon, de attól óvjon az ég. Marad hát a népriogatás. Azt már elfelejti a kedves szülő, vagy csak nem akarja észrevenni, hogy 13-18 éves gyermeke fehérneműben - rosszabb esetben (fél)meztelenül - tükörben pózolva mutogatja formás-formátlan idomait a nagyvilágnak. Mert ezek a képek nem otthoni használatra készültek a nagymamának, céljuk az, hogy minél több internet felhasználó kattintson képzeletben a „sunáznám” gombra, illetőleg küldjön privát üzenetet vagy kommentet. Akkor ki is a csúnya, rossz? Mert nem hinném, hogy az, aki kihasználja az ilyen lányok és fiúk által felkínált lehetőséget, akik szabad akaratukból „Önkifejezés” táblával ellátva illegetik magukat a myVip-en, Facebook-on, iWiW-en és millió más honlapon.
 |
| Fotó: Mácsadi Anni |
Ez az érem egyik oldala. A másik, amikor valóban értelmes emberek keresnek más értelmes embereket a világ bármely pontjáról, hogy velük interneten keresztül beszélgessenek, ismerkedjenek alapvetően nem testi vágyaktól vezérelve. Persze nem feltétlenül kell keresni az illetőt, mert a web mára odáig fajult - szerencsénkre-, hogy tálcán nyújtja a különböző érdeklődéseken alapuló online közösségeket, ahonnan nyugodt szívvel csemegézhetünk. Gyakorlatilag nem lehet nem beleütközni valamelyikbe szörfözés közben; filmek, sorozatok, játékok, nincs már olyan, amihez ne létezne rajongói weboldal. Azt pedig mindenki maga döntheti el, hogy csatlakozik ezekhez, vagy csak rejtőzve követi az ott zajló eseményeket.
Ez az, ami az internet igazi pozitívuma. Olyan távlatokat nyit meg a gép elé szögezett embernek, ami az internet elterjedése előtt nagyon nehezen, lassan és sok fáradtsággal volt elérhető. Merthogy, amikor még csak levél és telefon létezett, nagyon kevés tőlünk távol élő emberrel lehetett tartalmas kapcsolatot kialakítani és fenntartani. Ma ez máshogy van. Egyszerűen leülsz a gép elé, megnyitod az msn-t, az e-mail fiókodat, skype-ot, csatlakozol néhány fórumhoz, és egyszerre több mindenkivel tudod ápolni a kapcsolatod. Olyan embereket ismersz meg, akiknek hasonló a világképük, gondolkodásuk, érdeklődésük, nem kényszerülsz a környékbeliek társaságára. Persze előny, ha az ismerkedők közel élnek egymáshoz, mert így a legegyszerűbb átültetni az online kapcsolatot a mindennapokba. A nagy fizikai távolságot sem nevezném kifejezetten hátránynak, csak egy leküzdendő akadálynak. Akinek fontos egy kapcsolat, tesz érte. Ez azért még ma is így van.
Ha már online ismerkedés, kihagyhatatlan a szerelmi élet kérdése. Olyan pároknak, akik suli vagy meló miatt más városba kényszerülnek, plusz kommunikációs lehetőséget nyújt a net. Csupán az érintés hiányát karcolhatjuk képzeletbeli listánk negatív oldalához, minden más ugyanúgy, ha nem jobban kivitelezhető interneten is. Na, jó, a szex persze nem. A web párkeresési szempontból egy újfajta és nem elhanyagolható „találkozási hely”. Elsősorban írásban történik a másik megismerése, ami magával hordozza a nem látás biztonságát is. Nem kell egyből minden kártyánkat kiteregetni, szépen nyugodtan lehet haladni 50-nel a közúton. De azt nem szabad elfelejteni, hogy felesleges teljesen más személyiségnek kiadni magunkat online, mert személyes találkozásnál úgyis minden kiderül, és borul a papírforma, ha egy neten szószátyár illető élőben nem mer megszólalni. Érdemes tehát mindenkinek önmagát adnia, elég, ha a legrosszabb tulajdonságok maradnak csak rejtve (mint például egy Jack Sparrow-s ágynemű vagy Hello Kitty-s tetkó egy pasin).
Végezetül egy pozitív példát szeretnék bemutatni inspirációképpen. Adott egy Cart nevezetű fiú, aki Pesten lakik és szereti a mangákat. Gondol egyet és megalapítja saját fordító weboldalát, kialakít köré egy közösséget. Az évek során a tagok megismerik egymást interneten keresztül, aztán személyesen is aktivizálják magukat. Ma már életre szóló cimborának tartják egymást, és 4 olyan pár van köztük, akik évek óta együtt vannak, sőt, jegyesek is. Most akkor megéri neten ismerkedni, vagy nem?
Cziszer Marietta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése