Mindenkinek elege van a kéregetőkből. Vagy azért, mert pofátlanok, vagy azért, mert a kaja nekik nem jó, csak a pia vagy a cigi. De akadnak még szívmelengető csodák.
A minap, ahogy a boltból kijöttem és a Mecsek Áruháznál vártam a kettes buszt, egy igencsak alultáplált nő lépett oda hozzám, karján egy körülbelül 4-5 éves kislánnyal.
Az első mondata így kezdődött: „Tudom, hogy sokan kéregetnek, de..”. Már hallottam a fejemben a hangját, amint előadja, hogy nagy beteg, a gyereknek gyógyszer kell, nem tud hazamenni, mert nincs pénze buszjegyre. Aztán, ha adok neki valamit, utána bemegy a boltba és piát vagy cigit vesz.
Legnagyobb megdöbbenésemre nem erre ment ki a játék. Azt mondta, látta , hogy amikor kijöttem a boltból épp eltettem pár zsemlét - nagyon kellemetlen neki, de nem adnám-e oda, mert a kislány éhes. Felemelt egy zacskót, amiben penészes, piszkos, láthatóan kőkemény kifli maradék volt. Hozzátette: „Ennyi az összes, ami van”.
Megesett a szívem, megkértem, várjon meg, mindjárt visszajövök.
Bementem a boltba, vettem egy kiló kenyeret, egy liter tejet, majd visszamentem és odaadtam nekik. A nő hálásan rám mosolygott, és megjegyezte, hogy a kicsi ebből 3 napig tud enni. Ránézett a gyermekére, és azt mondta neki: „Látod kicsikém, a néni hozott neked finom tejet.”
Ezután egy buszra szálltunk fel, mondanom sem kell, ő jegy nélkül.
A körülbelül tíz perces buszút alatt hálásan mosolygott rám, láttam a szemében, hogy tényleg nagy szüksége volt rá, nagyon jót tettem vele és a kislánnyal. A picúr integetett nekem és széles mosollyal vigyorgott.
Leírhatatlan, milyen jó érzés volt segíteni nekik és látni az örömöt az arcukon, épp azért a tanulság: nem szabad mindenkit leírnunk, aki kér, különben sosem érezzük majd ilyen jól magunkat, miután segítettünk valakin.
Mizsák Lolita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése