Tető a fej fölött, bármi áron

(Deák Istvánnak ajánlva)

            Egyre több ember kerül utcára a társadalom alsó és középső rétegéből, folyamatosan nő a rászorulók létszáma. Vannak közöttük, akik végleg az utcára bízzák sorsukat, ám szép számmal akadnak olyanok is, akik megpróbálnak saját építésű sátrakban, táborokban, vagy önkényes lakásfoglalással jobb körülményeket biztosítani maguknak.

            Ha az ember rápillant egy hontalanra, olykor meg tudja mondani, várja-e haza egy saját menedékhely, vagy azzal kell beérnie, amit az alapítványok biztosítanak számára. Meg lehet tippelni, de senki sem tudja megadni a biztos választ.

            „Egyéb rendelkezésre álló adatok híján lehetetlen pontosan megmondani, ki tartozik a rejtett vagy félhajléktalanok, s ki a teljesen otthontalanok kategóriájába. Ebben csak az alapítvány dolgozóinak tapasztalata segít,” mondta Hajdú Krisztián, a Támasz Alapítvány sajtóreferense. Hozzátette, ebből kifolyólag sem most, sem a későbbiekben nem vezetnek erről nyilvántartást.

Fotó: Cziszer Marietta

            Azok a hajléktalanok, akik szeretnének saját szférát kialakítani, legtöbbször a külvárosi területeket, főként a Kertváros melletti bérelhető kerteket veszik célba. Az esetek döntő többségében itt nincs szó önkényes foglalásról, mint a kiadatlan önkormányzati lakásoknál. Ritkán derül ki, hogy valaki jogtalanul jutott parcellához, az is általában valamilyen szabálysértés kapcsán történik.

            Mindenszky Nikoletta, a Pécsi Rendőr-főkapitányság szóvivője elmondta, hogy 2010 – ben csak egyetlen esetben érkezett olyan bejelentés hozzájuk, miszerint fedélnélküli költözött be egy használatban lévő bódéba. Fosztogatással kapcsolatos kérdésre reagálva hozzátette, a tavalyi év folyamán sikerült a végére járni egy betöréssorozatnak, a tettes 15 telek kifosztását ismerte el. A kiskertek tulajdonosainak sokszor okoz kellemetlenséget egy nem kívánt szomszéd – legtöbbször azonban csak sztereotípia okozza, nincs mögötte valódi ok. Ugyanez a skatulyázás érvényes az utcákon is, hontalan és nem hontalan egyformán gyanúsan méregeti a másikat. Pedig csak az anyagi helyzet okoz különbséget, attól még ugyanolyan embertársunkról van szó. Mégis, borzasztó nehéz túllépni az előítéleteken.

Hajdú Krisztián szerint ez is megnehezíti a hajléktalanok reintegrálását. „Ahhoz, hogy valakinek rendeződjenek az életkörülményei, nem elég az alapítvány dolgozóinak szaktudása, a rászorulónak is tennie kell a cél eléréséért. Különben semmi sem változik. Csak együtt lehet kikászálódni a gödörből.”

Manapság nem egy korábbi hontalanról hallani, akinek sikerült leküzdenie a nincstelenséget, s most ő ad tanácsot hajdani társainak. Az ő példájuk remélhetőleg mind több és több embert buzdít arra, hogy tegyenek a normális életért és a rendes lakásért – s ne csak egy álom maradjon mindez, egy rozoga tetővel a fejük felett.

Czimermann Zsuzsanna